Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

Két és fél évtized alatt a 30 éves bérföldek 79%-át szántották fel. Valamennyit nem is használhatták volna szántónak a szegedi határ változatos talajviszonyai miatt —, de azért sem, mivel a tanyai jószágtartás kaszálórétek és a tanya körüli kisebb legelők nélkül nem létezett. Föltűnő, hogy e földeken viszonylag kevés szőlőt telepítettek (aránya mindössze 3,2%). A telepítések lényegében két határrészen történtek: az említett Belsőjáráson (149 hold) és a Kőröséri homokbuckákon (136 hold). Egyidejűleg a gazdák bérbe vették a Város közlegelőjén, a legeltetés és fűberszedes jogát, ugyancsak 30 esztendőre, évi 20 ezer forintért. Ezt a szerződést azonban nem csupán a 30 éves földek 262 bérlője, hanem még 896 tanyai gazda, összesen 1158 bérlő látta el kézjegyével, akik egyetemlegesen vállaltak kötelezettséget a szerződésben foglaltak megtartására.

198 1859-ben lejárt a haszonbértörlesztés határideje, és a városi tanács a bér- és adóhátralékok miatt pert indított a bérlőgazdaság ellen. A bérlők kénytelenek voltak kölcsönt felvenni és viselni a hosszan elhúzódó per költségeit.

199 Mindez már túlmutat témánkon, de az ide tartozik, hogy a 30 éves földek és az egész közlegelőn való legeltetés, fűbérszedés bérbevétele tőkés jellegű vállalkozása volt a szegedi gazdák egy rétegének. Nem véletlen, hogy zömmel módos gazdák vállalkoztak a 12 ezer hold haszonbérletére. A bérbevétel a gabonakonjunktúrát, a jószágtartás és a szőlőtelepítés föltételeit és növekvő lehetőségeit tekintve ésszerű volt, de rövid törlesztési határidőre kockázatosan sok terhet vállaltak. Bizonyos, hogy a 30 éves bérföldeken hamarabb és nagyobb területen bontakozott ki a tanyás gazdálkodás, mint a 10 éves járásföldeken — még ha ezt adatokkal nem is tudjuk igazolni. Az itteni tanyásodást nemcsak a haszonbérlet hosszabb lejárata segítette elő, hanem az is, hogy itt örökfölddel és saját igaerővel, termelőeszközzel rendelkező gazdák és a sűrűbben benépesült belső tanyaföldek (Domaszék, Nagyszéksós, Őszeszék) családot alapító gazdaivadékai fogtak munkához. Városi haszonbérletek és haszonbéres tanyák az 1880—90-es években 1881 áprilisában a városi Gazdaszék javasolta, hogy a 10 éves járásföldek szeptember végén lejáró bérletét hozzák kapcsolatba a 30 éves földek 1884 szeptember végéig tartó haszonbérletével.

200 A javaslatot azzal indokolták, hogy a 10 éves bérföldek nagyrészt a 30 éves földek szomszédságában terülnek el. A tanács elfogadta a javaslatot és úgy határozott, hogy a 10 éves földeket 1884. szeptember végéig, vagyis három évre adja bérbe.

201 A fennmaradt árverési jegyzőkönyvek és térképek alapján úgy látjuk, hogy 1852 óta, kis változtatásokkal, ugyanazokat a földeket árverezték, ezúttal Alsójáráson 3516, Felsőjáráson 3443 kat. holdat. 198 A közlegelő bérbeadására vonatkozó szerződés : CsML, Szeged v. tan. ir. Régi szerződések 1.92. 199 д város és a bérlők közötti jogvitát BENKE JÓZSEF, a bérlőgazdaság ügyvédje ismertette „A szegedi bérlőgazdaság bérleti ügyének felvilágosításául" c. írásában (Szeged, 1888). 200 CsML, Szeged v. tan. ir. 205/1881 közgy. sz. 201 CsML, Uo. 9210/1881. sz. tanácsi határozat. 70