Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)
Az 1729. évi összeírásban a fentieken kívül Siskovity és Vokovoj majorja szerepel. Az alsóvárosi cívisek és lakosok 1731. évi összeírásában a következő' majorokra bukkantunk: Siskovitty, Bajalitty, Kolb, N(emzetes) Biró úr, Risztó, Lantos úr, Piaristák, Adamovics, Püspök, Postamester majorja. A palánki cívisek és lakosok ugyanez évi jegyzékében az alábbiak említése szerepel: Gajo, Protopop, Sztojan, Szavo milit(ar), Szaba. ... Mátyás, Zakó, Szavo Krésztecsics, Radivoj, Plotz, Zsiván, Piaristák majorja. 155 Több majorban két vagy több hazátlan zsellér dolgozott. Föltűnő, hogy Felsőváros összeírása majorban dolgozó zselléreket nem említ. Mindegyik összeírásban föl tüntették, hogy a cselédek kinél dolgoznak. Túlnyomórészben a következőképpen: „Vincze Antal Tóth Jakab juhásznál" (1731), vagy „Bemard János Révész Pál házában" (1728). Major csak a fölsoroltak neve mellett szerepel az összeírásokban. Már most láttuk, hogy a major, majorhely kifejezés szállás, szálláshely jelentésben elóTordul az egykorú tanácsi jegyzó'könyvben is, tehát mindenképpen külterületi telephelyet, gazdaságot jelent. Szembeötlő', hogy az összeírásokban nem csupán szerb birtokosok majorjai fordulnak eló', hanem a püspök, a piaristák, a bíró, a postamester, Kolb, Plotz és Lantos nevű birtokosé is, de többségük azért szerb. A szegedi szerbek Reszkére költözése és az 1728. évi összeírásban három birtokos militar (határó'r katona) megnevezése mellett ez adja a támpontot ahhoz a föltételezéshez, hogy a szerbek majorjai Részkén lehettek. Egyébként tudomásunk van arról, hogy a piaristáknak az alsó\árosi határrészen (de nem Röszkén!), a módos Kolb Ferencnek (aki 1788-ban halt meg) viszont Felsőváros határában volt tanyája. Alátámasztani látszik következtetésünket, hogy Kaltschmidt Ábrahám 1747. évi szegedi térképe „Reska" határrészen 10 tuguriumot tüntet föl. Szembetűnő, hogy ezek közül 8 a Sáros völgy és Paphalom között sorban helyezkedett el, ami viszont azt a megfigyelést látszik igazolni, hogy Reszke 1731 körül falunak tűnt. A majorságok a Tisza menti Bodon rét szegélyét képező partra, jó minőségű feketeföldre települtek, innen adódhatott soros elrendezésük. Reizner úgy tudta, hogy a szerb határőrök 1732-ben kivonultak Reszkéről, 156 és utánuk BÁLINT SÁNDOR szerint alsóvárosi dohány kertészek telepedtek le az itteni szántóföldeken. Az 1750—51. évi szegedi összeírásban 26 olyan dohánykertész szerepel, aki Röszkén dolgozott. Valamennyien szerbek, és 17-nek Röszkén volt háza. 157 1766—67-ben Röszkén 63 kertészt írtak össze, akik közül 41-nek Szegeden volt háza. Többségük még akkor is szerb származású volt. 158 Úgy látszik, a szerb családok nem költöztek el Röszkéró'l és közéjük a 18. század közepétől egyre több szegedi zsellér települt, akik szintén dohánytermesztéssel foglalkoztak. Ez a kor a Szeged környéki dohánytermelés fölfutásának az időszaka, amikor a közeli Erdődy uradalom területén is sorra létesültek dohánykertészetek. Adataink vannak arról, hogy a dohánytermelés a szállásföldeken is elterjedt. Mivel számtalanszor tapasztalták, hogy „a Marhák a Szállásokon lévő Kertészségek károkat okoznának, köz hírül tétetni rendeltetik, hogy a kertészek Vetemény Földjeiket árokkal tartsák." 159 A dohánytermelés térhódítására a legfontosabb dokumentum 1800-ból való: „...tapasztaltatna, hogy számos földel biró gazdák szántó és kaszálló fölgyeiket 155 CsML, Szeged v. tan. ir. Feudális összeírások 4. sz. 4. füzet. 158 REIZNER JÁNOS 1899. 321. — Ez azzal függ össze, hogy Szeged városát 1731-ben írhatták be —többek között — Reszke birtokába. 157 CsML, Szeged V. tan. ir. Feudális összeírások 1. sz. 2. füzet: Conscriptioin Palanka Anni 1750/51 158 CsML, Uo. Ö. 1. 11. füzet. 159 CsML, Szeged v. tan. ir. Tan. jkv. 1272/1791. 57
