Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)
Szegeden ugyanis — mint ismertettük — a feketeföldeken külön szántóföldi övezet volt, és a 18. század végén ott feküdt a művelt földek túlnyomó része. Vásárhelyen viszont a jobbágyok szántói és kaszálói „egy testben" voltak kimérve 91 és a 17—18. században Körösön sem volt összefüggő' szántóterület sem a belső határon, sem a pusztákon, hanem „a kaszálóból és szántóból összetevődő, gyakran állatteleltetésre is használt, egy-egy gazda birtokában, illetve állandó használatában levő belhatárbeli és pusztai földdarabokat nevezték a 17—18. században „mezei kert"-nek. 92 A vásárhelyi és a szegedi övezetes határbeosztás különbözőségéből ered, hogy Hódmezővásárhely szállásföld-övezetében a katonai térkép szabályosan, a sakktábla kockáihoz hasonlóan váltakozó szántóföldeket és kaszálókat tüntet föl, míg a szegedi térképszelvényeken más kép tárul elénk : itt, a Ballától kaszálónak jelölt övezetben szétszórt, nagy kiterjedésű szántók vannak, amelyek közül egyet-egyet valószínűleg több család művelhetett, mivel a szántók foltján 2-3 szállási épület is található. Eltérés az is, hogy Szeged szállásövezetében az 1780-as években még lényegesen több a kaszáló, mint a szántó. 2. A térkép jelöli jónéhány szállástulajdonos nevét, bizonyára a módosabbakét, ami — más térképek és családtörténeti adatok bevonásával — lehetőséget ad egyes családok folyamatos megtelepülésének kutatására. Alsóváros határában egész majorságot mutat Klaler (= Kraller), Papok, Palfy, Tömösvári, Volfurdi (= Volford) szállása. Más, nagyobb szállástulajdonosok: Mora Mathias (2 épület), Abraham Joseph (3 épület), Veronche (Vörös) János (4 épület), Dobó Pista (4 épület), Szabó Antal (3 épület), Baborci (Babarczi: 4 épület), Tsomango (Csamangó: 2 épület), Dagonits (Dugonics: 3 épület), Feirgabor (Fehér Gábor: 2 épület); a felsővárosi részen : Palatunus (Palatinusz) Mátyás, Harangazo (Harangozó). A katonai térképfelvétel föltünteti még az utakat is és a gémeskutakat, akárcsak Ballá térképe. Szembetűnő, hogy míg Vásárhely határában a térkép csaknem minden szálláson ábrázol kutat, addig a szegedi szállásépületek mellett ritka a kútjelölés. 93 Új adatokkal bővíti ismereteinket a szegedi szállásokról Vedres István és munkatársai kéziratos térképe az 1800-as évek elejéről. A térképet korábbi tanulmányomban ismertettem, részletet is közöltem belőle, 94 ezért csak fontosabb településtörténeti tanulságait foglalom össze. Föltünteti a telektulajdonosok nevét, a telek területét és minden egyes telekről azt is, mennyi területéből a homok, a vízállás, a semlyék, a szék, az út és a kaszáló. Ismeretes, hogy a szegedi határ felszíne régebben, a futóhomok megkötése és belvíz levezetése előtt a mainál is változatosabb volt. Kis távolságon belül homokdomb, füves semlyék és szikes vízállás váltogatta egymást. Ezért nem volt szükség annyi kutat ásni, mint Hódmezővásárhely határában. Ásotthalomtól délre, a Nesztor erdő környékén pl. Mojzer Mihály 640 933 négyszögöl szállásföldjén a földmérők 392 517 négyszögöl kaszálót mutattak ki. 95 Kolb Ferenc 625 holdas felsővárosi szállásföldjén pedig csak 194 hold számított kaszálónak, a többi homokbucka és vízállásos rét volt. 96 Legnagyobb „szállásföldje" magának a Városnak volt: Csórván 1436 hold, 91 TÁRKÁNY Szűcs ERNŐ 1961. 212. 92 MÁRKUS ISTVÁN 1943. 63. 93 Ez föltehetően azzal a kútjogi szabályozással függ össze, amit TÁRKÁNY Szűcs ismertetett (1961. 205): eszerint a kút tulajdonjoga meghatározta a körülötte levő föld használati jogát. 94 JUHÁSZ ANTAL 1975. 288—291. Vedres István 1786—1820 között Szeged városának földmérő mérnöke volt és 1800-ban kapott megbízást új földmérésekre. A térkép elemzése önálló feldolgozást erdemei. 95 CsML,T. 57/1. 96 CsML, T. 57/24. 35
