Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

Három évtized alatt (1747—1778 között) a szállási épületek száma megkétszereződött és a felsővárosi kaszálókon valamivel több szállás épült, mint az alsóvárosiakon. Helyesbítenünk kell tehát BÁLINT SÁNDOR-nak azt a megállapítását: „A felsó'városi puszta, a későbbi Felsőtanya benépesedése lassabban indult meg."

75 A szállásépítés Szeged város két határrészén a 18. században hasonló ütemben folyt, bár a két területileg elkülönülő határrész társadalma valóban különbözött egymástól, amire alább még visszatérünk. Részletgazdag képet nyújtanak a szegedi határ településéről a II. József-kori I. katonai térképfelvétel szelvényei is. Érdemesnek látszik a Balla-térkép és a katonai felvétel szegedi szállásokra vonatkozó helyzetképét összevetni. RÁcz ISTVÁN, aki az I. katonai felvétel tanulságait a közelmúltban elemezte, fölhívta a figyelmet arra, hogy a térkép rajzolói a tanyákat eltérő módon ábrázolták :

76 néhol egy térképjellel jelölték az egész tanyai gazdaságot, másutt valamennyi épületet külön jeleztek. Ezért szükségesnek véli a katonai térkép adalékait egykorú forrásokkal ellenőriztetni. A Balla-térkép ismeretében az egymáshoz igen közeli épületjelöléseket egy szállásnak tekintettem, és így az alsóvárosi határban 610, a felsővárosi határban 255, összesen 865 szállásjelölést számoltam össze. A Balla-térkép fenti tanulságait figyelembe véve kézenfekvő, hogy a katonai térkép rajzolói Szeged határában minden egyes szállási építményt külön jelöltek.

77 Ha tekintetbe vesszük, hogy Ballá az épületekkel megült szálláskertben (kaszálótelken) több mint 450 épületet jelölt, még mindig nagy eltérés mutatkozik a két térkép szállásjelölései között, pedig Ballá határfelmérésétől a katonai adatfelvételig mindössze hat-hét év telt el. Valószínű, hogy a császári mérnökök olyan objektumokat — pl. nyári színeket, fedetlen aklokat — is jelöltek, melyeket Ballá, az Alföldet jól ismerő magyar mérnök, aki több Duna—Tisza közi tanyás települést térképezett, nem tartott szükségesnek föltüntetni. A határbeli épületekre vonatkozóan Ballá Antal térképét tartjuk pontosabb forrásnak, és ez arra int, hogy az I. katonai felvétel szállásjelöléseit másutt is kritikával kell használni. Példát ad erre a kecskeméti szállástanyák számbavétele : SZABÓ KÁLMÁN a kecskeméti térképszelvényeken 1000 tanyát talált, a térképpel egykorú országos összeírás viszont csak 277 szőlő- és tanyabeli házat tartott nyilván a város határában.

78 Meglehet, hogy az összeírás pontatlan, mert — mint RÁcz ISTVÁN rámutat — abban az időben a gazdák a valós helyzetet már igyekeztek eltitkolni, de 1000 tanya a Szegedhez hasonló gazdasági struktúrájú Kecskemét határában — amikor Szegeden 280 szállási gazdaság létezett—nem tűnik valószerűnek. Szabó Kálmán adatát megkérdőjelezi FŰR LAJOS is : szerinte Szabó a II. József-kori népszámlálásban a kintlakosok lélekszámát összetévesztette a családfők, s ebből következtetve a tanyák számával, s a valóságban a tanáyn lakók száma lehetett 1000 körüli.

79 így helyesbítve Szabó Kálmán statisztikáját, a szegedi és a kecskeméti szállástanyák 1783—84-beli helyzetképe között nem látunk lényeges nagyságrendű különbséget. De térjünk vissza a Balla-térkép elemzésére ! Szembetűnt, hogy a térképén sok kaszálón külön kis térségek határvonalait is meghúzta. Ezek — ha a méretaránynak ilyen kis egységnél még jelentősége van egyáltalán — 400-1800 négyszögöl területűek, és általában az épületek közelében, ritkán a szállás mellett vannak jelölve. Az alsó75 BÁLINT SÁNDOR 1963. 9., majd utóbb Uő: 1976. 122. 76 RÁcz ISTVÁN 1976. 2—3. 77 Szeged határát az I. katonai térképfelvétel alábbi szelvényei ábrázolják: Col. XVII, Sectio 28., 31., 32., Col. XVIII. Sectio 29., 30., 31. 78 RÁcz ISTVÁN 1976. 3. — Erre vonatkozóan 1. PAPP LÁSZLÓ 1936. 111. 79 FÜR LAJOS 1980.265. 30