Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

kunokkal közösen használt puszták „elvesztése" folytán a Kiskunság mélyen beékelődik Szeged határába és két különálló részre tagolta azt. Feltünteti egyébként mindazoknak a területeknek a nevét, amelyek királyi adománylevéllel Szeged városa tulajdonába kerültek. Szegednek a nagy határú alföldi mezóvárosokhoz hasonlóan övezetes határa volt. A határ különböző' művelésű övezeteit először Ballá Antal mérnök 1778-ban készített, alapos térképéről ismerjük, de bizonyos, hogy az ott feltüntetett övezetek évtizedekkel korábban kialakultak, elhatárolódtak. Erre alább még visszatérünk. A város települési magjai (Felsőváros, Palánk, Alsóváros) szorosan a Tisza jobb partján létesültek. Ezeket félkaréjban feketeföldi szolok vették körül, északról nyugat felé haladva a „Szillér, Gyevi útnál levő szőlők, Frantzia Hegy, Róma Hegy, Kálvária Hegy, Jerikó Hegy, Aszaló Hegy és Ballagi Hegy." A szőlőkön kívül, néhol közvetlenül a város szélén kezdődött a nyomás vagy belső legelő. Ezen kívül terült el külön a felsővárosi szántóföldek (Terrae Arabiles Civitatis Superioris) és az alsóvárosi szántóföldek (Terrae Arabiles Inferioris Civitatis) sávja. A felsővárosi szántók övezetét megszakította a Fehér-tó és a tavat körülvevő Nagy Szék, majd a Szatymazi Halom körül és Kettős Halomnál ismét szántók következtek. A határ felső részén ezután a „Felső Városi Szállás Kertek" (Appertinentiae Extravillanae Superioris Civitatis) terültek el, melyeket Buday Mihály 1814-ben készített térképmásolata ,,Fölső Városi Kaszáló Földek"-nek jelöl. Az alsóvárosi határ hasonló fekvésű területét Ballá összefoglaló névvel nem jelölte, de a térkép színezése, jelölései, nem utolsó sorban Giba Antal későbbi határtérképe nyomán egyértelmű, hogy ott is kaszálóövezet terült el. A kaszálókon kívül volt a külső legelő vagy puszta: felső részen ,,Pascuum Pecorum Superioris Civitalis" (Felsővárosi Baromlegelő), melyen a térkép megjelöli Felső Csengéié és Alsó Csengéié pusztát (praedium néven), az alsóvárosi részen pedig a városhoz közelebb a ,,Csordajárás", távolabb a ,,Baromjárás" feküdt. Megjegyezzük, hogy a Balla-térkép mindenütt meghúzza a kaszálók és a baromlegelők határvonalát, sőt eltérő színárnyalattal is megkülönbözteti a határnak e két övezetét. Hasonlóképpen elhatárolódnak mind a felső-, mind az alsóvárosi részen a szántók és a kaszálók. Lássuk most az egyes övezetek használatát! A szántóföldekről 1715-ben az összeíró küldöttség a következőket jelentette : „Ez a Város a szántóföldeknek semmiféle felosztásával nem rendelkezik, de eme gyakorlat mellett kiszemelnek szántóföldeket, amelyek jobban tetszenek és így harmadik nyomást vagy ugart is hozzáillesztenek."™ Reizner ismerte ezt az összeírást, de valószínűleg félreértette, illetőleg kritika nélkül átvette TAGÁNYI KÁROLYnak a földközösség létére vonatkozó megállapítását. Azt írja ugyanis, hogy Szegeden „a földközösségen alapuló ezen gazdálkodási rendszer ... általános volt."

37 A fenti összeírás úgy értelmezhető, hogy a szántóföldeket nem osztották fel a polgárok között, hanem a 18. század elején ki-ki annyi földet szántott meg, amennyit igásállataival megművelni bírt. Ugyanezt húzza alá az 1720. évi összeírás: „Szeged Királyi Város miként a réteket, úgy a felosztott szántóföldeket sem ismeri, de a polgárok tetszés szerint választanak ki szántóföldeket.. ."

38 36 „Нас Civitas nullám subdivisionem agrorum habet, sed juxta praxim loti aliquatur agri, qui melius placent, et ita etiam calcaturam seu ugar tibi adaptant." OL, Filmtár 3127. sz. doboz. Az eredeti szöveg felhasználásra való átengedését RÁKOS ISTVÁNnak köszönöm. 37 REIZNER JÁNOS 1900. 425. 38 „Civitas Regia Szegediensis sicut campos, ita etiam agros non habet subdivisos, sed juxta placitum a civibus eliguntus agri, et ideo cum lavem ad huntos applicata et divides terras non habmisset." OL, Filmtár 3141. sz. doboz. Az eredeti szöveget RÁKOS ISTVÁN kutatta fel. 21