Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

szakterület,

4 s az is természetesnek látszik, hogy azzal szabad földhasználat társult. Szegeden az a sajátos, hogy az alsó- és a felsővárosi kaszálók övezete vált szállás-, illetve tanyaövezetté. Amennyire forrásaink lehetővé tették, kimutattuk a kaszálók használatát a 18. század első felében (takarmánytermelés és -tárolás, juhlegeltetés, állatteleltetés), hanasúlyozva, hogy a 18. század közepén, majd egyre fokozódó mértékben szántogatták is azokat. így a szegedi kaszálóövezet vegyes használatúvá vált, akár Nagykőrös vagy Hódmezővásárhely „mezei kertek"-kel, tanyákkal megült határrészei.

5 A dorozsmai redemptusok a 19. század elején a községtől 10—15 km-re fekvő üllési tanyaföldeknek egyötödét szántották, négyötödét kaszálóul használták, tehát tanyaföldjeiket a szegediekhez hasonló módon élték. 2. Két jobbágyközségben, Algyőn és Kisteleken a 18. század utolsó harmadában úrbéres földeken jelentek meg a szállási épületek. Ez azért vált lehetségessé, mivel az úrbéres szántók nem voltak nyomásokra osztva, a jobbágyok egy tagban kapták meg telki állományukat, ezenkívül Algyőn a jobbágyföldeket elkülönítették a földesúri földektől. Arra a körülményre, hogy az úrbéri járandóság egy tagban történt kimérése lehetőséget nyújtott szántóföldi tanyák kiépítésére, nemrégiben OROSZ ISTVÁN hívta föl a figyelmet.

6 A példák között a területünkről épp Algyőt említi. Az a sajátos, hogy a szaktudomány az utóbbi időkig főleg nagymezővárosok, szabadalmas és kiváltságos területek tanyakialakulását tárta föl, s alig vizsgálta földesúri fennhatóságú települések tanyásodását. Föltehető, ebben közrejátszott az a korábban elterjedt nézet, amely a fordulórendszert széles körben meghonosodott földművelési rendszernek állította, amely köztudottan kizárja a tanyák meglétét. Legutóbb zömmel régi forrásokra hivatkozva (!) BARABÁS JENŐ fejtette ki, hogy az Alföld legnagyobb részén — és éppen a középső részein — nem volt nyomásrendszer, hanem az adatok egy ettől eltérő határhasználati rendszerről tanúskodnak.

7 Mindaz, amit az algyői szállásokról föltártunk, alátámasztani látszik Barabás következtetéseit és hanasúlyt ad WELLMANN IMRE figyelmeztetésének is: „Érdemes lenne sorra megvizsgálni azokat a falvakat, melyekben a jobbágyfelszabadítás előtt tanyák alakultak..."

8 Tegyük hozzá: az I. katonai adatfelvétel 1920-as évek vége óta ismert térképlapjai mutatják, hogy a szállási épületek földesúri tulajdonú alföldi helységekben is behálózták a határ egy részét. 3. Különös gondot fordítottunk a városi, községi testületek és az uradalom által haszonbérbe adott földeken kibontakozó tanyásodás vizsgálatára, mivel eddig a település- és agrártörténeti kutatás ezzel alig foglalkozott. Legtöbb bérbeadott földje tájunkon Szeged városának volt, de ugyanígy hasznosította Kecskemét felső-pusztaszeri pusztáját, a Pallavicini uradalom az 1850-es évektől birtokának egyre több darabját és Kistelek elöljárósága az 1920-as évekig köztulajdonban maradt legelőit. A bérbeadás indítékai és feltételei helyenként eltérőek voltak, de hamarosan szinte valamennyi haszonbéres földön tanyák keletkeztek — döntően azért, mert a haszonbérlők többsége azzal a szándékkal bérelt földet, hogy ott megtelepedjen, s mert az adott föltételek között a tanyás gazdálkodás a megtelepülő családok megélhetését részben vagy egészben biztosítani tudta. A bérlők meggyökeresedését segítette az a 4 Ennek a szerepét újabban BARABÁS JENŐ 1976. emelte ki. Ugyanerről MÁRKUS ISTVÁN 1943., RÁcz ISTVÁN 1980. 107—111. 5 MÁRKUS ISTVÁN 1943., TÁRKÁNY SZŰCS ERNŐ 1961. 6 OROSZ ISTVÁN 1980.186. 7 BARABÁS JENŐ 1982. 132—133. 8 WELLMANN IMRE 1982. 127. 225