Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

települt tanyák fátlanok, mert ott minden fafajta előbb-utóbb kipusztul, legfeljebb az igénytelen olajfa él meg. Az ilyen tanyát kopasz tanyának, emlegették.

9 Századunk közepére a szegedi tanyákon általánosan elterjedt a tanyatelek, tanyapáskom bekerítése, de ha az 1960-as évek elején Szeged régi közigazgatási határát Halas, Majsa vagy a Tiszántúl felé elhagytuk, rögtön találtunk kerítetlen tanyákat is.

10 Ám a szegedi tanyák sem voltak mindig kerítettek. Tömörkény erró'l 1904-ben így ír: „A tanyáknak kerítése régebben nem volt, ma is csak azoknak van..., amelyek útszélen állanak, azoknak sem mindnek."

11 Néhány év múlva meg arról tájékoztat: „Már most kerítés csinálandó mindenféle jószágnak, csirkének, libának egyaránt, mert ha más földjébe belemegy, rettentő háborúk és bírságolások keletkeznek a törvény előtt..."

12 Az 1970-es évek közepén idős tanyaiak még emlékeznek kerítetlen szegedi tanyákra. Több 60—70 holdas nagygazda tanyájának egyáltalán nem volt kerítése: volt bőven semlyékük, nem bitangolhatott más földjére a pásztorgyerek által őrzött jószág. Egy 1886-ban született kisteleki parasztember emlékezett rá: Kucsora Imre nagygazda árkot ásatott, hogy a szomszéd jószága ne menjen át a pusztájára. Az árok fél öl széles és kb. térdig érő volt (D. Gy.). Az árkolás a földmagántulajdon körülhatárolásának és védelmének igen régi, kezdetleges módja. Tálasi István írja, hogy a Kiskunságon „a jószágtartó kertek kerítése egyszerű árok" volt, több más mellett.

13 Egy szeged als ótanyai gazda emlékezete szerint a szénakazlat és a boglyát árkolták körül, hogy a jószág ne férjen hozzá (D. S.). Úgy véljük, a tanya körüli gyep vagy a takarmány árokkal való kerítése nagyobb múltra tekint vissza, és gyakoribb volt, mint legidősebb adatközlőink emlékeiből ez megállapítható. Sajnos, írott forrás erről eddig nem került elő. Itt említjük meg, hogy több szegedi és kisteleki gazda tanyáján a századfordulón a leírt módon fekvő épületek között vályogból épült falkerítés volt. A kb. 1 öl magas, zsindelyekkel fedett falkerítés a ház sarkától az istállóig és az istállótól az ólakig húzódott. Volt olyan kisteleki tanya, ahol az így körülépített tanyaudvarról deszkából ácsolt nagykapun közlekedtek. Egyesek szerint az ilyen falkerítések szélfogónak készültek, de valószínűleg a vagyonbiztonság is hozzájárult készítésükhöz. Erre utal, hogy adatszolgáltatcink ilyen udvarokra kizárólag nagygazdatanyákról említenek példákat. A kisteleki Vig Sándor (sz. 1891) dédapja a tanya mellett vertfalból készíttetett 150—200 négyszögölnyi akolt, ahol nyaranta a szarvasmarhákat éjszakáztatta. Az építést azután határozta el, hogy két jó tehenét ellopták. A vertfalba sűrűn oszlopokat is rakatott, nehogy a marhatolvajok kiáshassák. De térjünk vissza a tanyák bekerítésére! 1897-ben özv. Temesváry Jánosné Rózsa Veron 7 hold 930 n-öl tulajdonföldjén (Szeged-Felsőtanya, Őszeszék 239.) tanyát kívánt építeni. Szomszédja csak úgy járult hozzá, ha az építtetőt udvarának bekerítésére kötelezik.

14 Az 1890-es évek végén tehát új tanya építésénél már igény a tanyatelek körülkerítése. A szegedi határ használatából tudjuk, hogy ezt a tanya körüli szőlőtelepítés, veteményezés, Alsótanyán ráadásul a paprikatermelés tette szükségessé. A szőlőben, Felsőtanyán a káposzta-, Alsótanyán a paprikapalántákban, majd a termésben a szabadon legelésző állatok nagy kárt okozhattak. Ezért — 9 BÁLINT SÁNDOR 1976. 330. 10 Vö.: ERDEI FERENC: Város és vidéke. Bp. 1971. 88. 11 TÖMÖRKÉNY ISTVÁN 1904. 12 TÖMÖRKÉNY ISTVÁN: Belterjes gazdálkodás. In.: Hajnali sötétben. Bp. 1958. 215. 13 TÁLASI ISTVÁN 1936. 151. 14 CsML, Szeged v. tan. ir. Külterületi tervek, 4. doboz. 213