Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)
szemben itt már cseréptetős (piroscserepes) házakat építettek. Az első világháború után a házhelyek és a kishaszonbérletek juttatásáról intézkedő, 8420/1920. sz. kormányrendelet végrehajtásaként 1921 őszén az uradalom 312 házhelynek alkalmas területet adott át ugyancsak megváltási áron — a községnek. 1911-ben kis területű (100—300 négyszögöles), 1921-ben 400 négyszögöles portákat mértek ki, szinte kizárólag a falu túlnépesedett népfölöslege: mezőgazdasági munkások, törpebirtokosok, a háború után hadirokkantak, -özvegyek, -árvák számára is. Az új osztások nem mindenütt követték a falutelepítéskor megszabott sakktábla alaprajzát és széles utcáit. A falu belterületét három oldalról a Pallavicini uradalom, délnyugat felől Szeged határolta. Községi földek három helyen voltak a hitbizományi uradalom birtokába ékelődve: a Sándorfalva II. jelölésű határrészen Homokpuszta, a III. adóközségben Szaporhegy, Tófőág, Akasztódomb és Kis Romafő dűlők, a IV. részen Eperjes dűlő. 105 E földekkel együtt Sándorfalva területe mindössze 2261 kat. holdra rúgott. A Sándorfalva III. és IV. jelölésű határrészekkel az algyői jobbágyok egykori szállásföldjei kerültek az új község határába, ami tulajdonképp logikus következménye az említett közigazgatási hercehurcának. Miután Algyő visszanyerte községi státusát, tanyái egy részéről — úgy tűnik — megfeledkeztek, s azok — közel esvén úgy is az új községhez, Sándorfalva határában maradtak. 1882-ben Szaporhegy dűlőben 12, Akasztódombon 10, Tófőág dűlőben 9, Kis Romafőn 2 és Eperjes dűlőben 10 tanya volt, amelyek közül több az algyői jobbágyok 18. századi szállásainak utóda lehetett. Több családnév (Czirok, Győrfi, Lele, Varga, Vidács) 1786. és 1880., ill. 1882. évi előfordulása bizonyítja, hogy a családok folyamatosan használták az ottani földeket. Az 1879. évi árvíz jórészt azokat a földeket is elöntötte, kivéve a magas fekvésű Akasztódombot. Más volt a használata a II. adóközséget alkotó Homokpuszta határrésznek. Itt a 19. század első felében az uradalom és az algyői jobbágyok közösen használt legelője terült el, de volt idő, amikor ott legeltettek a homoki kertészek is. 106 1846-ban történt a legelőelkülönítés, amelynek során kimérték az uradalom és a jobbágyok legelőrészét, s utóbbiak Homokpusztát kapták, amit egy 1851. évi térkép már úgy tüntet fel, mint „Algyevi elkülönözött kül legelő"-t. 107 Hogy az elkülönített legelőt 1848 után a volt telkesjobbágyok meddig használták közösen és mikor osztották fel, források híján nem tudjuk pontosan. Paraszti visszaemlékezés szerint a tanyaépítés az árvíz után kezdődött, 108 ami nagyon valószínű, hiszen az árvízkárosult gyevi családoknak hajlékra volt szükségük és kézenfekvő lehetett, hogy a képviselőtestület a korábban osztatlan, ármentes területen levő legelőhöz nyúljon. 1882-ben Homokpusztán már 44 tanya és a 312 holddal rendelkező Kéry János birtokos majorja állott. 30 tanya a Kúti dűlőben volt, ahol a tanyatulajdonosok között 2 Czirok, 2 Süli, 1 Győrfi, 1 Zakar található, akik bizonyosan gyeviek. Kéry János és öt Kúti dűlői tanyás gazda 1880. április 13-án aláírta az algyőiek 105 CsML, Hódmezővásárhely, Sándorfalva nagyközség, 1882. 106 Az 1845-ben kötött szerződés szerint: „Marháinak közlegelőül azon Homoki puszta rész adódik, a' mellyen az Allgyevi Jobbágyok Marháikat legeltetik, és pedig az Allgyeviekkel egy pásztorság alatt..." CsML, A Pallaviciniek Mindszent-algyői uradalmának ir. Dohánytermelőkkel és kertészekkel kötött szerződések, 1844—1848. 29. 107 Uo. 55. szerződés és Csongrád megye térképe annak adó községekre való felosztása szerént, 1851. készítette Josef Bainville, CsML, Szentes, Térképtár 91. 108 A homokpusztai Németh Antal (sz. 1875.) visszaemlékezését 1974-ben gyűjtöttem. 202
