Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)
A haszonbérlők közösen fogadtak csordást, kanászt jószágaik legeltetésére. Akinek egész numerusa, volt, az 8 öregszám nagyjószágot, 4 öregszám disznót és 40 libát verhetett ki a legelőre. A birkatartást az uradalom tiltotta. A jószágtartásból meg az egész numerus termését feles földek művelésével kiegészítve néhány törekvő bérlő gyarapodni is tudott. így Kosa János, Kecskeméti Gáspár és Zsótér Antal 1910 táján Felsőpusztaszeren 49 hold örökföldet vásárolt, törlesztésre. A három kutyanyaki kisbérlő vállalkozása nem tipikus, de példázza azt a szorgalmat, törekvést, földszeretetet, ami a hányatott sorsú kertészekben és utódaikban munkált. A haszonbért fél évente fizették az uradalmi kasznárnak. Az egész numerust bérlő Kecskeméti család évi haszonbére az 1910-es években 144 korona volt. A kutyanyaki földbérletek örökölhetők voltak, tehát a szülőkről eltartójukra, rendszerint a legkisebb fiúgyermekre származtak át — anélkül, hogy a felépítmények a bérlők tulajdonába kerültek volna. Miután a tanyasor telítődött, az uradalom a helyben maradó fiatal házasoknak közeli pusztájából osztott haszonbéres földeket. A III. katonai adatfelvétel (1881) a Pataki csárda helyén tünteti föl a kutyanyaki iskolát, amiből úgy látszik, hogy a csárda épületét alakították, illetve bővítették a sűrűn lakott tanyasor igényei szerint iskolává. 1932-ben a kutyanyaki bérföldek az Országos Földbirtokrendező Bíróság (OFB) és a hitbizományi uradalom közötti egyezség alapján, megváltás útján a kishaszonbérlő parasztok tulajdonába kerültek. Kutyanyak az 1960—70-es években is őrizte, sok tekintetben napjainkig őrzi az 1850-es évekbeli megtelepedés, tanyaépítés nyomait. Századunk közepéig nem volt községe, hiszen a közigazgatási és uradalmi központnak, Sövényházának jóformán nem létezett falumagja — ún. „eszmei község"-nek nevezték —, így Kistelek és a Baksi szőlő között, az uradalmi haszonbérlet és gazdálkodás (feles, harmados művelés stb.) föltételrendszerével kiegyezve a tanyasor népessége igen meggyökeresedett. Az 1960-as évek vége óta észlelhető a faluba — Kistelekre, Sövényházára (1973 óta Ópusztaszer) — költözés tendenciája. Sajátos települési helyzete, a haszonbérlő parasztok gazdálkodása, közösségi tudata és régi közösségi élete érdemessé teszi a tanyasort az alapos, önálló néprajzi vizsgálatra. Kutyanyakot követően Kuksós dűlőben parcellázott az uradalom haszonbéres földeket. E helyen az 1882. évi kataszteri térképen tűnnek föl először tanyák, szántóföldeken szétszórva ,,Pitrics" néven. 91 A legidősebbek úgy emlékeznek, hogy 1888-ban történt a bérlők megtelepedése és mindjárt a dűlőút mellé, utcaszerű tanyasorba építkeztek. Itt egy numerus 10 hold volt, amelyen többnyire két család osztozott. Az 1900-as években Ylpitricsomi tanyán a következő bérlők éltek: 92 1. Gunics János (4 gyermeke született) és vele egy házban testvére, Gunics Mihály (4 gyermekes). 2. Gunics István (előbbiek testvére, 4 gyermekes). 3. Madari János (4 gyermekes) és Kismarton ... (6 gyermekes). 4. Faragó Mihály (1 lánya volt). 5. Korom Gáspár, (9 gyermeke született, 4 élte meg a felnőtt kort) 6. Itt élt, két osztatú tanyában a haszonbérlők által fogadott pásztor, aki marháikat és disznóikat őrizte. 7. Zsemberi István (4 gyermekes) és testvére, Sándor (5 gyermekes). 8. Sebők József (3 gyermekes) és Búza János (5 gyermekes). 9. Bozó Gáspár (5 gyermekes) és testvére, János (4 gyermekes). 91 CsML, Hódmezővásárhely, Hvk 28. Sövényháza puszta adóközség kat. térképe 1882. 92 Adatközlő: Korom István, sz. 1901. Ópusztaszer-Pitricsom, 1982. évi gyűjtés. 197
