Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

A töredékesen fennmaradt 1882. évi kataszteri térkép jelöli számos szőlőtulajdonos lakóhelyét: innen tudjuk, hogy 141 szőlőföld közül 60 mindszenti, 34 tömörkényi, 7 siróhegyi, 6 csanyi és 2 sövényházi ember tulajdonában volt. Idős baksiak az 1960-as években még emlékeztek rá, hogy a szőlőültetvény „dézsmás szőlő" volt — ami azt jelentette, hogy a szőlőt birtokló mindszenti, tömörkényi jobbágyok az uradalomnak szőlődézsmával tartoztak. Utóbb az uradalom — bank közreműködésével — eladta a szőlőket. A mindszenti és tömörkényi parasztok a falujuktól, tanyáiktól távoli szőlőktől apródonként megváltak, így azok helybeli szegényparasztok, volt dohánykertészek, részben majori cselédek birtokába kerültek. Ez a birtoklásban bekövetkező változás magyarázza, hogy a Tömörkényi szőlőket az 1910-es népességi összeírás már Baksi szőlő néven tartja számon. A szőlőtelep eladása és birtoklástörténete még részletes vizsgálódást érdemel, de a leírt folyamat lényegét az újabb források valószínűleg már nem érintik. A szőlőben, a Szeged környéki szőlőhegyekhez hasonlóan, épületek is voltak, minden bizonnyal elsősorban nádtetős kunyhók. Lakóházak csak akkortól fogva épülhettek, amikor az uradalom eladta a szőlőtelepet. Visszaemlékezések szerint 1878-ban 7, a 80-as évek közepén 15—20 ház volt a szőlőkben. Az első években több szegényparaszt földbe ásott putriban lakott. A Tömörkényi, majd Baksi szőlő telepesei a környék zsellérségéből, az elűzött dohánykertészek, saját hajlékra vágyó majori cselédek közül verbuválódtak. További feladat annak a kiderítése, hogy az elűzött baksi dohánykertészek részt vettek-e, s ha igen, milyen arányban a Baksi szőlő benépesítésében. Az 1900-as években a 94 holdas „öreg szőlő"-nek öt utcája volt, ritkán beépült házsorokkal. 1910-ben lakossága 936, 1930-ban 947 fő volt,

79 s ezzel az uradalom legnépesebb külterületi lakott helyének számított. Lakossága részesaratással és -csépléssel, napszámbajárással, summássággal, kubikolással, télen erdőmunkán kereste kenyerét. Az 1920-as évek elején számos család jutott néhány hold örökváltságos vagy haszonbéres földhöz, de ezek a földek megélhetésüket nem biztosították, továbbra is az uradalomhoz szegődtek részes-, hónapszámos és napszámos munkára. Az első világháború után az uradalom a Baksi szőlőtől északra alig 1 km-re házhelyeket parcellázott a túlnépesedett agrárszegénység számára. így épült fel Máriatelep, amelynek 1930-ban már 597 lakosa volt. Az 1930-as években a Baksi szőlő — különösen Máriateleppel együtt — erős kisközséggé fejlődött de az uradalom nem engedte, hogy önálló közigazgatási egységgé váljon, csak 1947-ben lett önálló közigazgatású község, Baks néven. Területe 9700 kat. hold, népessége fő (1949). A baksi major az 1853-ban feloszlatott dohánykertészség helyére települt,

80 amely a szőlőtelephez hasonló árvízmentes területen feküdt. 79 A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása. Első rész. M. Stat. Közi. Űj sor. 42. Bp. 1912. 541., 1930. évi népszámlálás. M. Stat. Közi. Új sor. 83. Bp. 1932. 333. 80 Fennmaradt Baks kertészség levelezőkönyvének 11 füzete: a 11. füzet utolsó bejegyzése 1853. április 16-áról származik (CsML, Szentes, IV. B. 151. h. 1. 193