Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

1848. március l-jétől az uradalom 3 évre haszonbérbe adta az algyői jobbágyoknak azt a majorsági székeslegelőt, „a melly a külső tanyák között, nevezetessen Varga Albert, Tóth György, Lele András, Kováts János, Bozóky Mihály, Kőműves András és a többi ott létező (...) Úrbéres Tanya földek között létezik, tanyai marháiknak egyedüli legeltetésekre..."

65 A fenti adatokból annyi megállapítható, hogy a 18. század végi algyői szállásokból — amelyek főleg a szénáztató állattartás, de egyben a szántóföldi művelés üzemei is voltak — az 1840-es évekre földművelő—állattartó tanyák fejlődtek, amelyek némelyikén a jobbágycsalád állandóan kinn élt.

66 Amikor 1848-ban a tanyára telepedés feudális kori korlátait másutt feloldották, Algyőn számos jobbágy már hosszabb ideje tanyás gazdálkodást folytatott.

67 Az algyői tanyák további sorsát Sándorfalva településtörténeténél ismertetjük. c) Majorok A major birtokjogi, település-morfológiai, üzemszervezeti szemszögből egészen más képződmény mint a tanya. Alapvető eltérés közöttük az, hogy a major nagybirtokon vagy középbirtokon létesült, míg a tanya egy-egy paraszti gazdaság központja. A táj népe ugyan a több száz holdas nagygazdák tanyáit olykor majornak, majorságnak nevezte — pl. ,,a Kordástanya valóságos major volt" —, de azok valójában tanyának tekintendők és lényegében méreteikben és az épületek számában különböztek a többi paraszttanyától. Az uradalom majorjait két meggondolásból kiindulva tárgyaljuk: egyfelől legalább rövid áttekintésük nélkül az uradalom településtörténete hiányos lenne, másfelől a majorok és az uradalom peremén levő községek s az uradalmi haszonbéres tanyák lakói között szinte folyamatos népességmozgás zajlott, amely csak a majorok ismeretében érthető. Reizner szerint a mindszent-ányási uradalomban Zichy Leopoldina, Pallavicini János Károly özvegye vezette be a majorsági gazdálkodást az 1800-as évek elején.

68 Ám BÉL MÁTYÁS megyeleírása arról tudósít, hogy az Anyást bérlő Andrássi Zsigmond alispán már a 18. század elején majort létesített. Bél említi Dóc majort is.

69 Az I. katonai adatfelvétel 1784-ben készült térképe Anyás dohánykertészség közelében, művelt területen épületcsoportot tüntet föl, amely valószínűleg a majorságot jelölheti.

70 1850-ből Palugyay három majort említ: a Hantházi majort (népessége 30 fő), Homok majort (34 fő) és a Nagy-Pusztaszer majort (10 fő).

71 Az ányási és a dóci 65 CsML, A Pallaviciniek mindszent—algyői uradalmának ir. Dohánytermelőkkel kötött szerződésekői. 66 Táborosi András algyői jobbágy és Tóth Rozál gyermeke 1848. június 6-án „Homok"-on született. Kereszteltek anyakönyve: OL, Filmtár A 5192. 6617. 67 Az algyői határhasználat és az úrbéres földeken megjelent szállások összefüggésének ilyen részletező boncolgatására jórészt BÁRTH JÁNOsnak a Sándorvalva-monográfiáról írt recenziója ösztönzött (Sándorfalva története és népélete. Somogyi-könyvtár műhely, 1980/4. 140.). Bárth J. megkérdőjelezte az algyői tanyásodás ott rövidre fogott bemutatását. 68 REIZNER JÁNOS 1895. 321—338. 69 BÉL MÁTYÁS 1984. 52-53. 70 I. katonai felvétel: Coll. XVIII. Sectio 28. 71 PALUGYAY IMRE 1855. 452. Egy másik forrás: Rovatos kimutatása a Csongrád megye Tiszán inneni Szeged kerületbeli összes népességneknek (1850. CsML, Szentes) ugyané majorok népességét többre teszi és említi a Levelényi majort is, amely Palugyaynál „Levelenhát" néven szerepel. Más forrásokkal egybevetve, Palugyay adatát tartjuk valósnak. 1Ö5