Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

plébániához tartozzanak, úgy is oda járnak ügyes-bajos dolgaikat intézni, piacozni. Kistelek monográfusa az 1920-as években így jellemezte Felső-Pusztaszert: „Igazi puszta. Napi járóföldre emberlakta falvaktól, vasúttól, templomtól, műveltségtől. Ez a magára utaltság meglátszik lakosságán is, magábazárkózott, pusztaimádó magyar, ki féltékenyen őrzi anyavárosának, Kecskemétnek sajátságait."

62 A jellemzés romantikus szemlélettel íródott, de megállapításai — legalábbis a kecskeméti származású törzslakosságra nézve — valósak. Egy másik szerző szerint „...nagyobb ünnepekre ma is (az 1930-as években; J. A.) hazajárnak Kecskemétre, sőt az idősebb emberek még ma is Kecskeméten temettetik el magukat."

63 Tegyük hozzá, tudunk olyan kecskeméti származású gazdáról, aki 1895 táján már Kisteleken vett házat és öreg napjaira oda tért meg pihenni. Igaz, Kecskeméten élő rokonait évente ő is meglátogatta. Ha Kecskemétre mentek, úgy emlegette: „Monyunk haza." (Hatvani András, 1825— 1903. Unokájának közlése, 1982.) A Hatvani-család pusztaszeri gyökérverését érdemes röviden áttekintenünk: Hatvani András 1866-ban 65 holdat, az újabb legelőosztáson, 1878-tól 96 holdat árendált. Mind a két bérföldre tanyát épített. Ezenkívül a közeli Pálos pusztán (ma Csólyospálos, Bács-Kiskun m.) 60 hold földet vásárolt. Pálosi földjén tanyát is épített, nagyobbik részét föltörte, szántotta-vetette, de a tanyába lakót fogadott. Három fiút és két lányt nevelt föl. 1884-ben két fia egyszerre házasodott és két esztendeig apjával együtt gazdálkodott. Amikor 1886-ban külön kenyérre mentek, mind a három nős fiú 32—32 hold haszonbéres földet kapott. Az egyik fiú jussföldjén tanya is állott, bátyjai azután építettek. Miután a pálos-pusztai földre fiai nem tartottak igényt, Hatvani András azt eladta és az árán 1895 táján Kisteleken házat vásárolt. Ez figyelemre méltó körülmény, mivel az anyavárostól való elszakadást jelzi. Egyik fia Hatvani László (1860—1950) 1894-ben az árendás földjével szomszédos Bagiföldből 50 holdat vásárolt meg. A vásárláskor 800 korona kauciót kellett letenni, amihez nem volt együtt a pénzük. Felesége „hazament" Kecskemétre és a nővérétől kért kölcsön. Az 1910. évi árverésen még 50 hold örökföldet vett át egy korábbi bérlőtől. Élete hajlatán, 80 éves korában a község formálódó belterületén építtetett két szoba—konyha—kamra—

vérandas, fordított házat. Gyermekeit az 1880—90-es években Kecskeméten keresztelték, de a harmadik pusztaszeri nemzedék sarjait már Kistelekre vitték kereszteltetni, és a 20-as években ott is esküdtek. Az egész határ felosztását ábrázoló kéziratos térképek a Kovácshalom melletti pusztaházat, a pusztabíró földjét, közelében a csárdát, a bognár- és kovácsmühelyet tüntetik föl. A pusztabíró képviselte a tanyaiak között a hatóságot, aki a hivatalos ügyek ellátásáért tekintélyes illetményföldet kapott. 1925-ben a határban három tanyai iskola állott.

64 Az árpádhalmi iskola 191 l-ben, a visszaemlékezések szerint úgy épült meg, hogy a volt csárdát felújították, tanítói lakássá alakították, és hozzá toldották a terméskő alapra épült, tágas tantermet.

65 Azelőtt — sajnos nem tudjuk, mikortól fogva — a pusztabíró házában folyt a tanítás. A szárnyékhalmi és a mai belterületen álló elemi népiskola építésére a város a 62 VICSAY LAJOS 1929. 229. аз p

ITy i

STVAN: Pusztaszer. In.: CSÍKVÁRI ANTAL 1938. 64. 64 BML, Kecskemét v. levéltára, Felső-Pusztaszer átnézeti térképe. Kecskemét, 1925. április 4. Kerekes Ferenc műszaki főtanácsos. 65 A visszaemlékezésekből arra lehet következtetni, hogy a csárdát teljesen nem bontották el, hanem falai — legalább részben^— beépültek az árpádhalmi elemi népiskola épületének abba a részébe, ahol a tanítói lakás volt. írott forrás erről nem maradt fenn. A Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága 1981—82-ben ezt az iskolaépületet telepítette át az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba. 163