Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

1850-ben 42 nős férfi, 41 férjes nő, 151 nőtlen férfi és hajadon, 1857-ben 83 nős férfi, 81 férjezett nő, 292 nőtlen férfi, illetve hajadon és 12 özvegy lakott a felső-pusztaszeri tanyákon — tehát a béresek, kertészek és napszámosok családostól ott éltek. A kecskeméti gazdák fokozatosan költöztek ki bérföldjükre, 1881-ben a régi kiosztású földek haszonbérlői közül tizenegyen Pusztaszeren laktak. Lehetséges, hogy többen is, ám nem minden haszonbéri szerződésen tüntették fel a bérlő lakóhelyét, néhány szerződés pedig nem került elő. A 19. század közepén kiosztott felső-pusztaszeri földek megülése hasonló folyamatot tár elénk, mint a Kecskemét határában a 18. században lezajlott tanyafejlődés, hiszen előbb ott is kertész családok laktak a gazdák tanyáin és a kisebb gazdák kezdtek kiköltözni határbeli földjükre.

45 Kecskemét városa még két alkalommal parcellázott újabb haszonbéres földeket Felső-Pusztaszeren: 1866-ban 28 parcellában 1196 kat. holdat és 1874-ben 51 darabban 2106 kat. holdat. Előbbieket a források „újabb kiosztású", utóbbiakat „legújabb kiosztású" haszonbéres földeknek jelölik. Mindkét alkalommal hat évre adta bérbe a járásföldeket. Az 1860-as években megkötött haszonbéri szerződések a korábbiaknál kimunkáltabb bérleti feltételeket tartalmaznak, ami arra vall, hogy a városi tanács átgondolt bérletpolitikát alakított ki. A bérlők kötelességei: a bérföld után minden adót, közterhet a város a haszonbérlőkre hárított. Kötelesek voltak a bérföldnek a közlegelővel érintkező határán fél öl széles és ugyanolyan mély árkot ásni és az árokpartot a városi faiskolából beszerezhető élőfával beültetni, s minden esztendőben két kocsi gazt vagy töreket saját igájukon, a pusztabíró által kijelölt helyre vinni és ott elteríteni. Utóbbi a futóhomok megkötését célozta. Ezenkívül kötelesek voltak a haszonbérlet megszűntével épületeiket elbontani és elhordani, a haszonbérre ingatlanukat vagy megfelelő értékű takarékbetétüket betábláztatni és az utolsó bérleti évben aratás után az új bérlőnek a szántást megengedni. A haszonbéri idő Szent Mihály naptól (szeptember 29.) Szent Mihályig tartott. Megjegyezzük, hogy épületek elbontására alig került sor, mivel az új bérlő a régivel a tanyai épületek árában rendszerint megegyezett, így a városra semmi kötelezettség nem hárult. A városi tanács megengedte a bérlőknek, hogy a bérföldön augusztus 1., tehát a gabonahordás után ősszel és télen birkát legeltessenek, és a kecskeméti bérlők kiadhatták jószágaikat a pusztaszeri közlegelőre, ugyanolyan feltételek mellett, mint más helybeli lakosok. A nem kecskeméti lakóhelyű bérlőket viszont kizárta a közlegelő használatából, számukra csak a bérföld műveléséhez szükséges igásállat tartását engedélyezte. Ezzel Kecskemét nehezítette vidéki haszonbérlők Felső-Pusztaszerre áramlását — ellentétben Szeged városával, amely ugyanebben az időben, közlegelői bérbeadása során nyitott bérletpolitikát folytatott.

46 Tiltotta Kecskemét városa — előzetes bejelentés jóváhagyás nélkül — a haszonbérletek albérletbe adását. 1866-ban is zömmel 50 holdas földeket parcelláztak, amitől a kimérés körülményei szerint tértek el. A legkisebb kimért földterület 20 kat. hold, a legnagyobb 96 kat. hold volt. Több parcellát béreltek: Horváth Döme 146, Dékány István és Tasi József 75—75, Szalontay József és Pleskó Lőrinc 65—65 holdat. A régebbi kiosztású földek bérlői közül az újabb parcellázáson is földbérletet szerzett Веке István, Dékány István, Pleskó Lőrinc és Szelei János. 1874 őszén a határ középső részén elterülő közlegelő parcellázására került sor, az előbbi föltételek mellett. A földek haszonbére a nyolc évvel korábbihoz viszonyítva 45 PAPP LÁSZLÓ 1936. 48 JUHÁSZ ANTAL 1980. 154