Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

Látható, hogy a 2331 kat. hold legfeljebb 30—35 család kezén oszlott meg, mivel többen 100—150 holdat is béreltek és néhány családból (Веке, Hatvani, Olajos) ketten — apa és fia, vagy testvérek — is béreltek földet. 1850 őszéig 1523 holdat törtek föl a pusztán, az első kiosztású földek 65,3 %-át, ami azt mutatja, hogy a szántóföldi művelés a felső-pusztaszeri bérföldekre jelentős ágazattá vált. Az egykorú kéziratos térkép 8 parcellán pár száz négyszögöles kertet is föltüntet,

43 amelyekben minden bizonnyal dohánytermeléssel foglalkoztak. Ezt valószínűsíti, hogy Palugyay Felső-Pusztaszert „puszta kertészség"-nek jelöli. A kibontakozó tanyásodásról a két országos összeírás nyújt kiváló támpontot:

44 1850 1857 házak száma 40 84 családok száma 40 86 jelenlevő honos lakosság 229 fő 461 fő Palugyay azt is megjelöli, hogy a határnak 57 földbirtokosa volt és „40 házban egyedül zsellérek laknak, kik egyébként semmi földdel nem bírnak". 1857-ben a FelsőPusztaszeren élő családfők foglalkozása az alábbi képet mutatja: földbirtokos 5 személy ház- és járadékbirtokos 3 személy iparűző 1 személy mezőgazdasági segédmunkás 1 személy másféle szolga 3 személy napszámos 69 személy 82 személy 1850-ben kizárólag a haszonbérlők által fogadott béresek, napszámosok, kertészek laktak családjukkal a bérföldeken épült tanyákon. 1857-ben is ők adták a kinn élő lakosság túlnyomó többségét, de már 5 földbirtokos (valójában haszonbérlő) és 3 ház- és járadékbirtokos is kinn lakott pusztaszeri tanyáján. Rajtuk kívül 225 idegen származású személyt is számba vettek; közülük 194 kecskeméti, 9 fél egyházi, 7 mindszenti, 6 csongrádi, 2 kisteleki illetőségű volt. Valamennyiüket 20 tanyán írták össze, ahol honos lakosok nem is tartózkodtak. Ismert, hogy az 1857. évi összeírás az október 31-iki demográfiai helyzetképet törekedett rögzíteni. E nagy számú, idegen származású személy foglalkozásának megállapítása még adatföltárást igényel, de aligha tévedünk, ha úgy tartjuk, hogy ők a tanyán nagyobb jószágállományt tartó gazdák fogadott béresei, kisrészben felnőtt legényfiai lehettek, akik valószínűleg csak ősztől kora tavaszig tartózkodtak a telelő jószágok gondozása végett a pusztaszeri tanyákon. Ezért nem tekintették őket az összeírok „honos" vagyis állandóan ottélő lakosnak. Az a tény, hogy az idegenek túlnyomó többsége (83%-a) kecskeméti volt, egyben azt is mutatja, hogy a felső-pusztaszeri tanyakialakulás és a tanyás gazdálkodás kezdetei döntően a kecskemétiek nevéhez fűződnek. 43 BML, Térkép a „legrégibb osztás"-ról, az eredetiről másolta Rihocsek Gusztáv, Kecskeméten, 1887. július 23. 44 Az 1850. évi összeírásra: PALUGYAY IMRE 1855. 473—474., az 1857. évi összeírás adatai: CsML, Szentes, Összeírások, Felső-Pusztaszer község, 1857. 153