Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)
1902-ben egy vállalkozó szellemű szegedi pénzember, Ormódi Béla vásárolta meg a jászberényiektől és kedvező föltételek mellett azonnal fölparcellázta. 20 Egy lánc (1200 négyszögöl) földet 90 forintért adott, de a kortársi leírás szerint „,..a legszegényebb emberek néhány korona foglaló biztosítása mellett hozzájuthattak a földhöz," 21 és az árát részletekben törlesztették. A visszaemlékezés szerint a föld árának negyedrészét kellett kifizetniük, a többire részletfizetési engedményt kaptak. Ormódi 1903ban 300 magyar holdon szőlőültetvényt telepített, s hogy ehhez munkaerőt biztosítson, az új község kijelölt belterületén 600 négyszögöles házhelyeket osztott és 40 munkáslakást épített. Az újabb parcellázás hírére ismét megmozdult a táj földéhes parasztsága. Jöttek a szomszédos szegedi földről, a halasi és dorozsmai határból, de távolabbról, Kistelekről, Sándorfalváról is. „Egyik ember csalta ide a másikat.. .szegényemberek jöttek, mert mindig azok vándorolnak, akik nincsenek megelégedve a sorsukkal." 22 Ormódi 5—10 magyar hold területű parcellákat osztott, és a kis pénzű szegényparasztok többnyire egy parcellát vettek, de a nagyobb földhöz jutás vágya ide is vonzotta a tőkeerős, nagy jószágállománnyal rendelkező környékbeli gazdákat. A parcellázás évében a 4237 kat. hold kiterjedésű Pusztamérges legnagyobb birtokosa még maga a vállalkozó Ormódi Béla volt. A földvásárlók közül Meszes Mátyás korábbi nagybérlő a kiparcellázott falumagtól északkeletre, egy tagban kb. 500 holdat birtokolt. Kiterjedt majorja bizonyára már akkor fölépült, amikor még bérlője volt a pusztának. Dobó István szeged-királyhalmi nagygazda 360 lánc földet vásárolt Mérges pusztán. Ő maga nem költözött át mérgesi tanyájára, hanem fogadott gazdálkodóval irány íttatta a munkát. Földjén 10 kommenciós béres dolgozott, 40 ökörrel. Miután Miklós nevű fia 1910-ben megnősült, ő vezette a gazdaságot a mérgesi tanyán. Dobó gazda híres lótenyésztő volt, lovakat „futtatott", ezért a környéken Futó Dobónak emlegették. (Adatközlő Dobó Miklós, sz. 1885. gyűjtés 1970-ben). Pusztamérges 1902-ben készült kataszteri térképe a határban, É-ról D felé haladva — Ormódi Bélán kívül — az alábbi birtokosokat tünteti föl : 23 Nagy János István Dorozsmáról, Gyuris Antal Dorozsmáról, Dobó István Szegedről, Wolford (Sátán) Antal szegedi, Pap Ferenc, Víg József, Berta Imre és György, Darázs Ferenc, Bari Pál, Mészáros József, Lőrik (Kripány) István, Csuka István, Tanács György és Ördög Illés (szegediek), Csóti Pál és Mátyás, Lajka Ferenc „Szegedi tanya 203.", Mucsi András, Ördög Pál, Szűcs István kisteleki, Tóth János Dorozsmáról, Répás (Kocsonyás) József, Kalmár József, Meszes Mátyás (birtoka a felparcellázott belterülettől ÉK-re, a VIII., XXIV., XXVI. dűlőben terül el, az 1521. helyrajzi számon majorság látható, négy épülettel : az egyik alaprajzából ítélve úri lakás, ettől kb. 100 m-re cselédház és gazdasági épületek voltak), Ördög János és Illés, Császár Ferenc, István és Pál, Babarczi János, Csonka Ferenc, Ballá Imre és András, Kocsis Imre, Lovászi Ádám (2 parcellát bírt), Rutai (Galuska) Imre (2 parcellát bírt), Kis (Kos) József Szegedről, Módra István, Budai Pál, Sziládi István (halasi, 2 parcellát bírt), Farkas János, Halasi tanya 744., Brinkus Mihály, Monos20 Ormódi Béla az 1890-es években a horgosi Kárász család 3000 holdas királyhalmi pusztáját vásárolta meg, holdanként 30 forintért és rögtön fölparcellázta holdját 60 forintért. Merész vállalkozása sikerült. Föltehetően ez adott ösztönzést neki Mérges megvételére és hasonló kiosztására. Tevékenységéről BÁLINT SÁNDOR 1976. 574—575. 21 GRÜNER FÜLÖP: Pusztamérges község története. Bp. é. n. 5. Az írás a községgé alakulás 25 éves jubileumán, 1933-ban elmondott ünnepi beszéd szövege, de tele használható adatokkal. 22 Veszelovszki Ferenc, sz. 1898. Dorozsma. MFM-NA 38—1967. 4. 23 A birtokosokra, tanyákra, falusi házakra vonatkozó adatok forrása Pusztamérges kataszteri térképe, felvette Kanizsai Gyula kat. főmérnök 1902-ben: GsML, Hódmezővásárhely, HvK 23. Î45