Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

néhányan találtattak, akiknek bent a Helységben házok lévén, mégis kívül Lakni tapasztaltattak, azok(nak) a' kint való lakás meg nem engettetik."

21 Ezzel egybehangzó tapasztalatot rögzít az a bejelentés, hogy ,,Bárány Pál az szállásán kurta korcsmát tartott és itzénként mind az helybeli Lakosoknak, mind az Szegedieknek italokat pénzért adott.. ,"

22 A szállási bormérés kinnélő népességre enged következtetni. Van adatunk a szálláson történő birkalegeltetésre,

23 fejő építésére, és arra is, hogy egy gazda a „Göböly Járásban fölösleg beszántván és gabonával be vetvén... a szálas földit jól meg hosszabbította."^ A község monográfusa szerint a szállásokat az 1815. decemberi tanácsülésen nevezték először tanyának.

25 A tanács — más mezővárosokhoz hasonlóan — arra hivatkozva tiltotta a tanyákon való megtelepülést, hogy ezáltal a tanyai lakosok a közterhek (pl. a katonai beszállásolás) alól kivonják magukat. 1823. május 19-én a tanácsülés megállapította, hogy a határozatnak kevés foganata lett, és a kintlakást pénzbírság és testi fenyítés terhe mellett ismét megtiltotta: ,,számos lakosok találtatnak a tanyákon kint famíliástul...", — ,,a kertészeket és kapásokat kivévén, onnan mindenki haza takar odgy on.. ."

26 A büntetéssel szigorított tilalom hatását egyelőre nem ismerjük, de az tudott, hogy sok család számára gazdasági szükségszerűség volt a tanyán lakás : oda kötötte őket a homokföldek művelése, a tanya körüli szőlőtelepítés, — ami Dorozsmán akkor még elterjedtebb, mint Szegeden, ahol sok szőlőhegy virult —, és a tanyán űzött jószágtartás. Jellemző, hogy 1827-ben a tanács a szőlőültetést és a sertéstenyésztést is megtiltotta a tanyaiaknak.

27 Már kifejtettük, hogy Ludovicus Nagy földrajzi-statisztikai műve a volt Szeged környéki puszták 19. század eleji betelepülésére nézve nem nyújt jó támpontot. Ugyanez a tapasztalatunk a kiskun pusztákra vonatkozóan is. Forrásunk Üllés dűlőben (volt pusztán !) 7 házat és 75 lakost tüntet föl, Átokháza dűlőt pedig lakatlannak jelöli.

28 A József-kori térkép és összeírás ismeretében ez bizonyosan tévedés. Palugyaytól tudjuk, hogy 1850 táján Dorozsma határában a szántóterület 11 707 kat. hold, a rétek, kertek területe 4947 kat. hold volt.

29 Egy évszázaddal azelőtt még 5429 holdat szántottak és a tanyaföldek közel 10 ezer holdra terjedtek ki. A szántóterület időközben túlnyomórészt a szállás- ill. tanyaföldek fölszántása révén nőtt, ami azt tanúsítja, hogy a dorozsmai tanyák az állatteleltetés és az istállózó állattenyésztés mellett a földművelés telephelyeivé is váltak. Az eltelt évszázadban jelentősen nőtt a szőlőtelepítés — 247-ről 791 kat. holdra —, ám 1850-ben a határnak több mint egyharmada (11 470 kat. hold) legelő volt. Az 1850-es évek elején, amikor az alföldi mezővárosok többsége közlegelőit felosztotta, Szeged városa pedig elkezdte pusztáinak parcellázását, Dorozsmán is felvetődött a közlegelő kiosztásának terve. A tanács 1853. július 5-i ülésén egyetértett a közlegelő felosztásában és bizottságot küldött ki, hogy tegyen erről előterjesztést. 21 CsmL, Dorozsma v. Tanácsának ir. T. jkv. 1798—1800. 22 Uo. 24. 23 „Huszka Mihály Űr azon esedezik, hogy Ulesi pusztán teleitetőre volnának nékie egynehány száz birkái...," és mivel szénában szűkölködik, kéri a tanácsot, hogy a közelében levő egy kazal szénájából négy ölet pénzért adjon át neki (CsmL, v. Tan. jkv. 1798—1800). 24 Uo. 25 SZTRIHA KÁLMÁN 1937.140. 26 Uo. 142. 27 Uo. 142. 28 LUDOVICUS NAGY 1828.468. 29 PALUGYAY IMRE 1854. Ш. 230. 115