Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)
Az üllési tanyaföldeken 371 kat. holdat szántottak 1533 kat. holdat kaszálóul használtak, 13 így tehát a tanyaföldeknek a 19. század elején közel egyötödét (19,5 %-át) vették parlagoló rendszer szerint művelés alá. Visszatérve a 18. századi forrásainkra, Dorozsmán is magát a földet nevezték eredetileg szállásnak, pl. „...Tajty Mátyás meg öregedet Dobaj Páltul a Szállásán egy kötél földet meg vett tizenkét forintokon..." 14 , vagy „...Huczka Mihály az Budaj Urtul vett egy kötélbül álló Szállás részt, melyben az nyilas is foglaltatik, Tóth Tamásnak ugyan egy kötél Szállás részért Forro-Sombóján levó'ért meg cserélt..." 15 A 18. század végén a földet és a rajta levő felépítményt is szállásnak említik, pl.: „Forgács Péter... pctnaszollya, hogy múlt nyáron ez Szállásán levő Komráját Fülöp Ádám fölverte..." A tolvajt a tanács pénzbírsággal bünteti, ezen felül „az Szálason való kint lakástul el tiltatik." 16 1783—84-ben a dorozsmai szállásföldeket már elég sűrűn megülték a gazdák telephelyei. Legtöbb szállási épület Surján Széke tájékán, ettől délre, a későbbi Bordány dűlőben és az üllési puszta felé, később Átokháza dűlőnek nevezett határrészen volt. (24., 25. kép) 17 E területeken olyan arányú a szállásföldek „megülése", mint a szegedi kaszálóövezet városhoz közeli földjein (Domaszék, Feketeszél, Nagyszéksós határrészeken). Az I. katonai felvétellel egyidejű II. József-kori összeírás szerint Dorozsma határában 230 házat vettek számba. 18 Ugyanakkor Majsa határában 120, Félegyházán 390, Kecskeméten 289, Makón 254 házat írtak össze, s mivel e mezővárosok közül Dorozsma határa volt a legkisebb (32 350 kat. hold), szállásrendszere igen fejlettnek mondható. A szállásföldeken való házépítésre magyarázatot nyújt, hogy az I. katonai térkép a szállási épületeket jobbára szántóföldeken jelöli, s úgy tudjuk, ahol a szállásföldeket rendszeresen szántották, ott épültek előbb (és nagyobb számban) lakóházak. A térkép számos helyen 2—3 épületet tüntet föl egymás közvetlen közelében. Az ilyen épületeket együttesnek tekintve, 194 szállási telephelyet számoltam meg Dorozsma határában (24., 25. kép). 19 A két forrást összevetve bizonyára az összeírást kell mértékadónak tekintenünk. Négy évtized alatt a 160 redemptusbirtok bizonyosan többfelé aprózódott, de a település monográfusától tudjuk, hogy Dorozsmán a tanyaföld, a feketeföld és a nyilas kaszáló külön-külön is eladható volt, 20 ami megkönnyítette, hogy a lakosok közé felvett betelepülők és irredemptusok birtokrészhez jussanak. Ilyen körülmények is magyarázhatják, hogy a dorozsmai szállásföldeken az építkezés-megtelepedés a 18. század végén a szegedi határé mellett a legfejlettebbnek mondható. A szállási épületek jellegéről, a József-kori összeíráson kívül, az egykorú tanácsi jegyzőkönyvek is tájékoztatnak. 1799. január 14-én arra a kérdésre, „megmaradhatnak-e a Pusztán levő Lakosok és Kertészek", a helyi tanács a következő választ adta: „Itt formális Kertészek a Szálasokon nem találtattnak, hanem ollyatén Lakosok egy13 A szántóföldeken 1456 mérő árpa és 5143 mérő zab termett, a rét 14 178 mázsa és 23 font szénát adott. 14 CsML, Dorozsma v. Tanácsának ir. T. jkv. 1731—1794. 11. p. 15 Uo. 29. p. 16 Uo. 1798—1800. 10. p. 17 1. katonai felvétel: Coll. ХУЛ. Sectio 30., 31. 18 RÁcz ISTVÁN 1980. 129. Forrása: Szolnok m. Levéltár. Jászkun ker. lt. D. Capsa XIX. Fasc. 11. №2. 19 Ez is alátámasztja azt a korábbi következtetésemet, hogy az I. katonai adatfelvétel jelölései alapján az alföldi szálláskialakulásról nem lehet számszerű összegzést adni. 20 SZTRIHA KÁLMÁN 1937. 79. 113
