Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

de a hatezer fővel több lakos 27 ezer kat. holddal nagyobb területen élt. Ha az 1 km

2-re eső külterületi lakosság számát — vagyis a határ településsűrűségét — nézzük, Szeged a legnagyobb tanyasűrűségű városunk. Mindjárt hozzátesszük: tisztában vagyunk vele, hogy az 1910-es népszámlálási statisztika Szeged külterületi népességében a falukban (Röszke, Szentmihálytelek) és a tanyaközpontokban élő lakosokat is kimutatta, de hasonló telepeken és tanyaközpontokban élő népessége Debrecennek, Szabadkának, Kecskemétnek is volt, és miután pontos számukat egyik településről sem ismerjük, de közelítően hasonló nagyságrendűnek (néhány ezer főnek) becsüljük — ezért úgy véljük, a fenti összehasonlítás valós vagy legalább a tanyasűrűsödés alföldi tendenciáinak jelölésére alkalmas. A külterületi népesség számát tekintve 1930-ban Debrecen, 1949-ben Kecskemét előzte meg Szeged városát. Ám már Erdei Ferenc fölfigyelt arra, hogy Debrecen külterületi lakosainak (50 441 fő) nagyobbik fele a kertség külső részében, tehát nem tanyákon lakik,

258 Kecskemét határában pedig a parcellázások után létrejött telepek „már nem tanyák, hanem kitelepült munkásoknak a kertes lakótelepei".

259 Kecskemét határában ilyen zárt telepek Lakitelek (1128 fő), Szikra (2121 fo), Rendőr falu (1215 fő), s Helvécia szőlőtelep 2364 lakójának egy része is faluszerű központban élt. (1949. évi adatok) Hasonló külterületi telepei — mint említettük — Szegednek is voltak: 1949-ben Szentmihálytelek és Röszke lakossága 1472 fő.

260 1949-ben Szeged tényleges tanyai lakossága 43—44 ezer, Kecskemété 48—49 ezer ember volt. i) Tanyai iskolák Az állandó tanyánlakással, Erdei kifejezésével „farmtanyák" létrejöttével magyarázható, hogy az 1830-as évekből ismertek a szegedi tanyai népoktatás első nyomai. 1838-ban a „szállásokon az oktatástételre" fuvart sürgetett Kreminger Antal alesperes.

261 Az 1840/41-es tanévben Szegeden nyolc ún. „fiók oskolá"-ban, közülük öt külterületi iskolában folyt tanítás, ahol a tanulók létszáma a következő volt:

262 röszkei iskola, 51 fiú és 51 leány, összesen 102 tanuló alsó nagyszéksósi iskola, 33 + 34, összesen 67 tanuló felső nagyszéksósi iskola, 18 + 15, összesen 33 tanuló Lengyel tanyai iskola, 15 + 16, összesen 31 tanuló özv. Gémes tanyai iskola, 25+20, összesen 45 tanuló. A legnépesebb külterületi iskola Röszkén, a volt kertésztelepülésen működött, ezenkívül az alsótanyákon három, a felsőtanyákon egy „fíókoskolá"-ban folyt rendszeres oktatás. Reiznertől tudjuk, hogy kezdetben a tanyai gazdák obsitos katonákat, kicsapott diákokat fogadtak képesítés nélküli tanítónak, akiknek az ellátásáról maguk gondoskodtak. A tanító azon a tanyán oktatta a gyermekeket, ahol a sor szerint éppen tartózkodott. Ezeket „mozgó" tanyai iskolának nevezték, s az 1850-es évek közepén készült határtérkép Öregátokházán, a várostól 36 km-re tüntet föl ilyen iskolát. Hasonló módon, ún. zugiskolákban folyt az oktatás a 19. században az Alföld sok más tanyás településén.

263 258 Az 1930. évi népszámlálás szerint Debrecen külterületi lakossága 50 441, Szegedé 45 450 fő, az 1949. évi népszámlálás pedig Kecskemét külterületi lakosságát 55 039, Szegedét 49 420 személynek mutatta. 259 ERDEI FERENC 1942. 213. 260 KSH 1949. évi népszámlálás 11. Bp. 1951. 85. 261 CsML, Szeged v. tan. jkv. 2428/1838. 262 CsML, Szeged v. tan. ir. számozott ir. 239 d. 3190/1841. 263 L: ZÖLDY PÁL: A laikus néptanító intézmény. Ethn. 1969. 91—105. NAGY GYULA 1975. 423—428. 98