Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

zést idézhetnénk. Vizsgálódásunk azonban településnéprajzi szemszögű, ezért nem tekintjük feladatunknak a homoki kisbérlok helyzetének és Szeged város földbérleti rendszerének elemzését. Ezzel a Szeged-kutatás még adós a történettudománynak, s ebbó'l az adósságból más helyen szeretnénk törleszteni. Szükséges viszont rámutatnunk a bérleti íendszer néhány eredményére és következményére.

252 1. A városi közlegelők haszonbérbe adása mezőgazdasági művelésbe vont hatalmas, addig pusztán külterjes állattartásra használt területeket, 2. levezette a Város közigazgatási határán belül — kis részben közvetlen környékén is — a túlnépesedő' parasztság népfölöslegét és munkaeró'fölöslegét ( !), 3. árutermelésre késztette, szoktatta a bérlőket azzal, hogy a haszonbért évente két alkalommal (áprilisban és októberben) pénzben kellett fizetniük. Más földbérleteknél gyakori volt a termés elosztása (feles-, harmadosbérlet). A Város bérlői nagy mennyiségű növényi és állati terméket — gabonát (elsősorban rozsot), szőlőt, gyümölcsöt, dinnyét, káposztát, baromfi- és juhhúst, gyapjút — termeltek a táj ellátása és az egész nemzetgazdaság számára. A homoki kisbérlok lovaskocsin rendszeresen vittek tejet, tejterméket, baromfit, tojást, gyümölcsfélét Szeged, Kistelek, Félegyháza, 1918 előtt Szabadka hetipiacaira. Igaz, az árutermelés a „szegedi föld" parasztságában már a földbérletek előtt gyakorlattá vált. 4. A legelők árverésén — 1922 előtt — bárki földhöz juthatott, aki a helyszínen ki tudta fizetni a bérbe vett föld fél évi árendáját. Ez az ismétlődő lehetőség segített kibontakoztatni a szegedi nép különböző rétegeiben a vállalkozó készséget, amely a kapitalizálódó magyar társadalomban egyre inkább polgárjogot nyert, de parasztok között kevés helyen vált annyira sajáttá, mint Szegeden (hasonló figyelhető meg Makón, a hagymatermelés föllendülése idején). A gyümölcsöző bérlőgazdálkodáshoz természetesen nem volt elegendő időben és okosan vállalkozni — szívósan, a homokföld minden darabját jól kihasználva kellett dolgozni, ahogyan a természeti adottságok azt megkövetelték. Innen is van, hogy szegedi földön a törekvő, szorgalmas, munkája révén gyarapodó parasztot becsülték, a hirtelen gazduló, földárverésen másokra rálicitáló pénzes gazdának viszont nem volt becsülete. E két tulajdonság — a vállalkozókedv és a munkaközpontúság — a természeti viszonyok és a mindenkori társadalmi körülmények, adott életfeltételek együtthatása folytán vált a szegedi tanyák népében meghatározó, napjainkban is ható tényezővé. 5. Ami a szorosan vett településnéprajzi fejleményt illeti, a Város homoki haszonbérletein 1930-ig 3100—3200 lakóház, mellette tanyai üzem nőtt ki a földből, ahol 14 500—15 000 ember élt.

253 A csengelei kapitányságban 612 tanyán kizárólag bérlőcsaládok, illetve nagybérlők alkalmazottai éltek (3114 fő), a legtöbb tanyás bérlő Átokházán lakott (kb. 1100 család), ezenkívül haszonbéres tanyák voltak Felsőtanyán a balástyai, Alsótanyán a csorvai, a királyhalmi és a mórahalmi kapitányságban. 1926-ban a Város bérbe adott homokföldjei meghaladták a 37 ezer kat. holdat. Hasonló volt a hódmezővásárhelyi Puszta területe (36 500 kat. hold), melyet a volt jobbágyoknak telkük arányában az 1850-es évek elején mértek ki. A vásárhelyi Pusztán 1910-ben 7055 lakos élt,

254 Szeged kiosztott pusztáin pedig 1930-ig több mint kétszerannyi népesség eresztett gyökeret. Mások a talajviszonyok, mások voltak a 252 Szeged földbérleti rendszere és a homoki járások bérlőtársadalma önálló feldolgozást érdemel. A vizsgálathoz adatokat és szempontokat nyújt SZÉCSY GYÖRGY 1967. 26—31., Ugyanő: A bérlőkérdés a szegedi határban. In. : Átokházától Ásotthalomig. Szerk. : JUHÁSZ ANTAL és SZÉCSY GYÖRGY. Ásotthalom, 1970. 17—22. A témára szeretnék visszatérni. 253 Forrásom az 1930. évi népszámlálás. M. Stat. Közi. Új sor. 83. Bp. 1932. 254 NAGY GYULA 1975. 13. 95