A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Természettudomány - Kovács Sándor Tibor: Jellegzetes dél-alföldi ökosziszitémák nagylepke együttesei

Mártély—Körtvélyesi Tájvédelmi Körzet Ez a terület két szigetből áll, melyet egyik oldalról az élő Tisza, a másikról annak egy-egy holt ága határol. Növényzete hygrophil. Mártély magasabb térszintjén kanadai nyárasok (Populus canadensis) smaragdzöld kaszálórétekkel, tiszaparti margitvirággal (Chyasanthemum serotinum), réti füzénnyel (Lythrum salicaria), nadályfűvel (Symphytum officinale). Pántlikafüves semlyékek váltakoznak sásfoltokkal (Baldingeretum arundinaceae) (Csongor, szóbeli közlés). Körtvélyes, fehér fűzliget (Salicetum albae), alján csalánnal vegyült szederbozót (Urtica urens, Rubus idaeus), füzénnyel és sárga nőszirommal (Lythrum, ill. Iris pseudacorus). Az erdők facsoportjait amerikai kőris (Fraxinus americanus) élénkíti gyalogakác (Amorpha fruticosa) cserjével (Csongor, szóbeli közlés). A hullámtéri rét növénytársulása fajokban gazdag ecsetpázsitos és harmatkásás mocsárrét (Alopecuretum pratensis); Carici-Thyphoidetum arundinaceae; Glycerietum maximae (Andó—Bodrogközi—Marián, 1974). A Mártély—Körtvélyesi Tájvédelmi Körzet területéről 2677 imágó determinálása alapján 224 fajt lehetett kimutatni, melyből 24 faj 119 példánya Diurna. A teljes jegyzék 200 éjszakai fajából 147 mártélyi, 115 körtvélyesi gyűjtés. A közös fajok száma mindössze 66, a teljes anyag 30,3 %-a. A gyűjtött anyag nagyrésze az euroszibiriai faunakör euryök alaptípusú fajai, nem kapcsolódnak speciális növénytársulásokhoz, általánosan elterjedtek és többnyire gyakoriak (pl. a polifág Spilosomák, melyek lágyszárúakon élnek). A feltöltődési társulások nádas-gyékényes-magasságos elemei már szűkebb körben elterjedt csoport (pl. Archanara cannae Esp., Archanara sparganii Esp., Scopula corrivalaria Kretschm., Celaena leucostigma Hbn.). A helophil ökotípusú elemek közül a legjellemzőbbek : Eucarta amethystina Hb., Eucarta virgo Tr. és a Hyssia cavernosa Hbn. A nagy egyedszámú Pelosia muscerda Hum. ligeterdei—láperdei társulások típusállata, de a lápréti—mocsárréti és egyben az Alföldünkre legjellemzőbb főbb fajai szintén megtalálhatók, nem kis mennyiségben (pl. Eustrotia uncula L., Scopula immutata L., Hydraecia micacea Esp.). Nagyobb számban fordul még elő a lomberdei hygrophil elemek közül a Sterrha nitidata H. — Sch. Ritkaságként említendő a szubmediterrán Aplasia ononaria Fuessl. és az Eilicrinia cordiaria Hb., míg a szárazabb élőhelyet igénylő psammophil Sterrha sericeata Hb. már jóval gyakoribb a körzet faunájában. A pontomediterran elterjedésű Ocnogyna parazita Hb. a megyében csak a Tiszától keletre eső területen gyakori, a Duna—Tisza-közi területről egyetlen példánya sem jelentkezett. Mártélyi előfordulása rendszeres. Évente egy-egy imágóval jelentkezik az aralo-kaspi elterjedésű szikespusztai Discestra dianthi Tausch. A zárt lomberdei (Dasychira pudibunda L.) és a déli-kontinentális tölgyerdei (Béna prasinana L.) fajok sem ritkák a terület faunájában. Rendszeres vendégként említendő az oda berepülő, fenyőféléken élő Panolis flammea Schiff. A Mártély—Körtvélyesi Tájvédelmi Körzet macrolapidoptera anyaga a következőkből állt össze: 88 faj Noctuida, 62 Geometrida, 13 Notodontida, 10 Arctiida, 27 egyéb. Nagytőke, Székkutas A Tisza, a Maros és a Körös által határolt lösztábla alig szabdalt sík terület. A tábla alacsonyabb teknőiben levő szikeseket (melyek feltöretlenek) leszámítva általában kultúrtájat találunk. Botanikailag három jól jellemezhető területre tagolódik: szántóföldekre, rizsvetésekre, szikes legelőkre, ill. kaszálókra. 463