A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Újkori történet - Sipos József: Építőmunkások dél-alföldi kapcsolatai (1929–1930)

állapotok uralkodtak. A tanonctenyésztés virágzott, a munkanélküliség borzalmas méreteket öltött és olyan iparengedélyes kőművesek is akadtak, akik 20 filléres órabérért dolgoztak. A munkanélküliség miatt visszafejlődtek a szerződéses viszonyból kialakult munkabérek. A békési építőmunkások — ahelyett, hogy összeszedték volna erejüket helyzetük megváltoztatására és „legalább némiképp enyhítsék a nyomorúságos munkaviszonyukat — (...) tétlenül várják a tavaszt, hogy akkor majd elmennek olyan vidékre dolgozni, ahol az öntudatos építőmunkásság a bethleni tatárjárás ellenére is becsülettel kivívja az eredményeket"

32

. Pál János járt még Gyulán és más „alföldi csoportok szervezési" ügyeit is intézte, csak december 3-án érkezett vissza Budapestre.

33 Meggyőződhetett róla, hogy a dél-alföldi kerület községeiben, kisvárosaiban az építőmunkások szervezkedését a helyi rendőrhatóságok és szolgabírák minden eszközzel megakadályozzák. Kiskunhalason például amikor nyilvános gyűlésen óhajtották megbeszélni az építőmunkások gazdasági helyzetét, azt a rendőrség nem engedélyezte. Az indoklás az volt, hogy „a törvényhatósági választások izgalommal jártak" és a napirendi pont ismertetése csak fokozná az izgalmakat. Csongrádon a MÉMOSZ csoportot még 1927-ben, a 266 151.VII.BM. rendelettel feloszlatták. A végzés a feloszlatást azzal indokolta, hogy az ellenőrző hatóság jelentése szerint „a csoport kellő számú tag hiányában, alapszabályszerű hivatásának nem felel meg". A feloszlatást késedelem nélkül végre is hajtották, a csoport könyvtárát és egyéb felszerelési tárgyait elhurcolták. Az eltelt két év alatt a MÉMOSZ központi vezetősége — a csongrádi építőmunkások kívánsága alapján — az alapszabályuk rendelkezése szerint többször megkísérelte a csoport újból való megalakítását, vagy befizetőhely létesítését. Ezt azonban a rendőrség és a polgármester mindig megakadályozta.

34 Mindezek alapján a MÉMOSZ központi vezetőségében tovább erősödött az elhatározás, hogy az e területen élő és dolgozó építőmunkások szervezését, a meglevő csoportok munkájának segítését úgy oldhatják meg jól, ha e munkában jobban támaszkodnak a kerületi titkárságra. E tendenciát bizonyítja az is, hogy — a kerületi értekezleten elfogadott határozatnak is megfelelően — a MÉMOSZ központi vezetősége november 28-i levélben ígérte Ladvánszkynak: „hamarosan elkészítjük az agitációs tervet, hogy a téli hónapok alatt a kerületi központban működő értelmesebb és szóképes szaktársak bejárhassák a kerülethez tartozó csoportokat".

35 A MÉMOSZ központi vezetősége csak december végére készült el az agitációs tervvel. Ugyanis december 23-án még azt írták, hogy „most már rövid időn belül megküldjük a csoportnak az alföldi csoportok közül azoknak a jegyzékét, ahová önök küldenek agitációs erőt".

36 E jegyzéket 1930 január elején kaphatta meg Ladvánszky. Ez alapján a szegedi kerületi titkárság január 13-án körlevelet intézett a MÉMOSZ csoportokhoz. Tájékoztatták azokat, hogy „a jövőben központi küldötteket ne Budapestről, hanem Szegedről kérjenek a kerületi szervező bizottságtól". Ilyen irányú kérésüket „a gyűlés megtartásának napja előtt legkevesebb 14 nappal jelentsék, hogy Ladvánszky József szaktitkár kellő időben értesülhessen (...) Ajánlatos volna, ha a szaktársak a lehetőséghez mérten legalább kéthetenként oktató előadásokat rendeznének, 32 Uo. 33 CsML. MÉMOSZ Szegedi Csop. Levelezés 1929. 4218/1929 és a 4258/1929. sz. irat. 34 Építőmunkás, 1930. Február 1. 1. p. 35 CsML. MÉMOSZ Szegedi Csop. Levelezés 1929. 4218/1929. sz. irat. 38 Uo. a 4439/1929. sz. irat. 358