A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Újkori történet - Sipos József: Építőmunkások dél-alföldi kapcsolatai (1929–1930)

A MÉMOSZ szegedi csoportjának vezetó'sége megtette az eló'készületeket, hogy jó feltételeket biztosítsanak a dél-alföldi kerületi értekezlet lebonyolításához. Erre október 27-én került sor az Epító'munkas otthonban (Fodor u. 10.). A szegedi csoport küldöttein kívül részt vettek Békéscsaba, Gyula, Gyoma, Hódmezővásárhely, Kiskunfélegyháza, Makó és Szentes epító'munkas csoportjai. Szarvas kimentette magát, Battonya, Békés, Csongrád, Mezőberény, Mezőtúr és Orosháza különböző okokból nem küldhetett küldötteket. A kerületi értekezletet Ladvánszky üdvözölte, aztán Szakasits Árpád a MÉMOSZ központi elnöke jelentést tett a szövetség elmúlt évi működéséről, az építőmunkás-mozgalom nemzetközi helyzetéről és javaslatot tett a téli munkaprogramokra.

26 Ezután Ladvánszky figyelemre méltó beszámolót tartott az alföldi építőmunkások szervezeti és munkaviszonyairól. Beszélt a bérrontók ellen irányuló küzdelemről, a munkaidő egységes rendezésének fontosságáról, a vadsztrájkok elleni rendszabályok és a szorosabb csoportközi kapcsolatok szükségességéről. Kotormán Antal beszámolt a makói építőmunkások helyzetéről: 75 százalékukat érintette a munkanélküliség, így a munkabérek védelme nagyon nehéz, a munkaviszonyok javításáról pedig szó sem lehetett. Ez volt az oka annak is, hogy a csoport létszáma nem megfelelő mértékben emelkedett. Molnár Mihály azt jelentette, hogy Szentesen a munkaviszonyok kielégítőek voltak, de a környékbeli építőmunkások betódulása miatt a konjunktúrát kihasználni nem lehetett. így az órabérek 50—80 fillér között mozogtak. Freiberger Ferenc elmondta, hogy Gyulán a munkalehetőségek egész évben rosszak voltak, az építőmunkások mintegy 65 százaléka nyáron is munka nélkül 2. kép. Szegedi festőmunkások 1929 nyarán, a közúti hídnál Szakasits Árpád által elmondottakat lásd az Építőmunkás, 1929. november 15. 1—2. p. 354