A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Újkori történet - Sipos József: Építőmunkások dél-alföldi kapcsolatai (1929–1930)

A kerületi titkárság feladata volt még, hogy a megyékben szervezés és csoportalakítás céljából az alábbi községek építőmunkásaival összeköttetést keressen: Csanád megye — Apátfalva, Földeák, Magyarcsanád, Püspöklelle, Csanádapáca, Magyarbánhegyes, Mezőkovácsháza, Nagybánhegyes, Csanádpalota, Nagylak (itt volt már csoport). Békés megye — Köröstarcsa, Újkígyós, Nagyszénás, Tótkomlós (volt már csoport), Füzesgyarmat, Körösladány (volt már csoport), Szeghalom, Vésztő (volt már csoport). Bihar megye — Berekböszörmény, Biharkeresztes, Kornádi, Biharugra, Sarkad (volt már csoport), Kismarja, Nagyléta. Csongrád megye — Csanytelek, Horgos, Kiskundorozsma (volt már csoport), Kistelek, Sándorfalva, Mindszent (volt már csoport) és Szegvár. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye — Alpár, Kiskunmajsa (volt már csoport), Ókécske, Újkécske (volt már csoport). Jász-Nagykun-Szolnok megye — Czibakháza, Kunszentmárton, Rákóczifalva, Tiszaföldvár (mindháromban volt már csoport). Torontál megye — Szőreg.

20 Hogyan hajtotta végre a feladatot Ladvánszky József, ill. a szegedi csoport? Erre vonatkozó dokumentumok egyelőre nem állnak a rendelkezésünkre. Valószínűleg azért, mert e községek építőmunkásaival elsősorban személyes, szóbeli kapcsolatot teremthettek, ill. a megírt levelek nem maradtak meg. Az is lehetséges, hogy csak a tájékozódásig jutottak és kiderült : nincs lehetőség a felsorolt községekben, városokban az építőmunkás csoportok megalakítására. Az általam vizsgált időszakban, csupán a mindszenti építőmunkás csoportot sikerült reorganizálni. E folyamat figyelemmel kísérése azonban igen tanulságos. Az eset jellemző a Horthy-korszakra, ezért részletesen ismertetem. A MÉMOSZ mindszenti csoportja (ács-kőműves) 1927 május végéig működött, aztán tevékenysége szünetelt: egyrészt, mert a vezetésre képes szövetségi tagok kénytelenek voltak a községtől messze levő városokban a megélhetésüket biztosító munkát keresni, másrészt, mert „különféle gazdasági nehézségek" lehetetlenné tették a szervezkedést. Az eltelt idő alatt azonban „új erők fejlődtek ki, amelyek a csoport újra való működésének biztosításául igen erős agitációba fogtak".

21 Ladvánszky ezekkel az „új erőkkel" összeköttetést létesített, október elején — levelezés útján — felvette velük a kapcsolatot, és a MÉMOSZ központi vezetőségének tanácsai alapján segítette a szervezkedést. Összegyűjtötte azon építőmunkások nevét, címét, akik a mindszenti csoport felélesztését akarták, annak megszervezésében munkát is vállaltak és eljuttatta a MÉMOSZ központba. Október 20-án elment Mindszentre és az ottani szervezőkkel elhatározták, hogy november 10-én nyilvános gyűlésen újjáalakítják a csoportot. Ezt a rendőrség nem engedélyezte, a 17-re kitűzöttet is betiltotta.

22 Végül november 24-én sikerült a MÉMOSZ mindszenti csoportját reorganizálni, az ekkor megtartott gyűlésen tömegesen jelentek meg és a Ladvánszky által írt tudósítás szerint „demonstráltak Szövetségünk és a szervezkedés eszméje mellett, valamint a kapitalizmus elnyomó és kizsákmányoló törekvései ellen". A gyűlést Kovács József, a csoport volt elnöke nyitotta meg, megható szavakkal vázolta annak jelentőségét, egyben beszámolt a csoport működéséről, amely inkább csak adminisztratív tevékenységben nyilvánult meg. Ezután fölmentését kérte, amit a közgyűlés megadott. Azután Ladvánszky hosszabb beszédben ismertette az „építőmunkásság gazdasági helyzetét, a szervezkedés szükségességét s azokat az eszközöket, amelyek alkal20 Uo. 22/1929. sz. irat. 21 Építőmunkás, 1930. január 1. 8. p. 22 CsML. MÉMOSZ Szegedi Csop. Levelezés 1929. Erre vonatkozóan lásd a 3697/1929, a 19/1929, a 3779/1929, a Titkári jelentés 1929 októberéről, a 3894/1929, a 4036/1929, a 4057/1929, a 4096/1929. sz. iratokat. 352