A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Újkori történet - Nagy Miklós: A francia megszállók szerepe Szeged város közigazgatásában 1919-ben

A Magyarországi Francia Hadsereg 1919 szeptember közepén történt feloszlatása miatt feleslegessé vált készleteit a Kereskedelmi és Iparkamara közvetítésével alkalmi kereskedelmi egyesülések vásárolták fel és árusították ki a városban.

23 A Tanácsköztársaság bukása után az élelmiszerhiánnyal küzdő Budapest fokozatosan kezdte „felszívni" a szegedi készleteket, ennek megakadályozására a Városparancsnokság szeptembertől korlátozott, majd teljes kiviteli tilalmat rendelt el. (A tilalom 1920. januárjáig volt érvényben.) A Városkormányzóság részéről a közellátás javítása érdekében hozott intézkedések összességükben csak enyhíteni tudtak az ínséges állapotokon. A lakosság fűtőanyag-ellátását a Szénbeszerző Szindikátus például már nem tudta megoldani. Megállapítható azonban, hogy Szeged az ország nagyvárosainak helyzetével összehasonlítva a közellátás tekintetében különleges helyzetet élvezett a francia megszállás időszakában. A közellátással összefüggésben a Városkormányzóság jelentős kezdeményezéseket tett a város anarchikus pénzügyi viszonyainak rendezésére. Ezen a téren a legfőbb gond a pénzszűke és a fizetési eszközökkel kapcsolatos bizonytalanság volt. A szegedi pénzforgalomban ekkor háromféle pénzt használtak, az Osztrák—Magyar Bank fehér hátú, 1918-as kiadású bankjegyei keveredtek a Tanácsköztársaság ugyanilyen címletű „fehérpénzével", valamint a régi monarchiabeli „kékpénzzel". A Tanácsköztársaság által kiadott bankjegyek forgalmát azonban az Osztrák—Magyar Bank megtiltotta. A Forradalmi Kormányzótanács rendeletére ezeket továbbra is nyomtatták, viszont fedezetük nem lévén, vásárlóértékük rohamosan csökkent. A lakosság nem tudott különbséget tenni a kétféle „fehérpénz" között, ezért bizalmatlan volt ezekkel a bankjegyekkel szemben és gyakorlatilag csak a régi „kékpénzt" fogadta el. Ebből azonban a burzsoázia felhalmozása miatt kevés volt a szegedi pénzforgalomban. Hiába próbált a szegedi ellenforradalmi kormány a régebbi fehérpénz lebélyegzésével gátat vetni a „szovjet pénz" elszaporodásának, intézmények, hatóságok és magánszemélyek hamisítani kezdték a felülbélyegzést, ilyen módon tehát nem sikerült megoldani a problémát. A Városkormányzóság a pénzügyi helyzet rendezésére június 6-án tárgyalást hívott össze a szegedi pénzintézetek vezetőinek részvételével. Megállapodás történt arról, hogy francia kísérettel 150 millió korona értékű „fehérpénzt" Bécsbe szállítanak, ahol ezeket kék nyomatú bankjegyekre cserélik. Amint elegendő mennyiségű „kékpénz" került Szegedre, a városkormányzó hozzájárult a „szovjet pénzek" és a város által kibocsátott takarékpénztári jegyek érvénytelenítéséhez. Július 28-tól kezdődően egészen a franciák távozásáig a kék bankjegy volt a kötelező fizetési eszköz a városban. A franciák az általános megszálló feladatok részeként már kezdettől fogva rendőrségi feladatokat is elláttak. A városban előforduló főbb kihágási ügyek — tiltott határátlépés, kiviteli tilalom megszegése, csempészés — elbírálása tartozott a katonai rendőrség hatáskörébe. Feladatuk volt ezen kívül az utazási igazolványok, a fegyverviselési- és kimaradási engedélyek kiállítása is. Büntetésként az ügy súlyosságától függően 10-től 10 000 korona pénzbírságot, ritkábban 10—30 napi elzárást állapítottak meg.

24 A rendőrség mellett működő detektívcsoportnak, a titkosrendőrségnek (Sûreté) a megszervezése a Városkormányzóság márciusi felállításával együtt történt meg Gertoux főhadnagy parancsnoksága alatt. A csoport tagjai magyar származású 23 Tonelli S. 1939. 42. 24 Tonelli S. 1939. 49. 309 9