A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Újkori történet - Nagy Miklós: A francia megszállók szerepe Szeged város közigazgatásában 1919-ben

A városkormányzó április 15-i hatállyal eltiltotta a szovjetkormány összes rendelkezéseit, valamint terjes határzárat léptetett életbe a város körül, megszakítva minden közlekedést, kereskedést, telefon- és távíróforgalmat a Tanácsköztársaság területeivel. A politikai hatalom átvételének tényét Charpy tábornok, a szegedi városkormányzó közvetlen felettese táviratban közölte a város vezetőivel. A Szegedi Napló április 20-i száma a következőkben adta hírül a távirat szövegét : „De Lobit tábornok, a Magyarországi Hadsereg parancsnoka megbízott, hogy közöljem önökkel az ő részéről a következőket. A város kormányzója az általános utasítások értelmében, amelyeket nyer, befolyást gyakorol az Önök politikájára és közigazgatására". „Ilyen körülmények között Önöknek nincsen szabadságukban oly módon eljárni, hogy csorbítatlanul követik Budapest intencióit. Alá vannak vetve a francia katonai hatóság ellenőrzésének, mely az antantot képviseli." A városkormányzó március végétől a saját belátása szerint irányíthatta a közigazgatást. Az említett távirat sem tartalmazott pontos megjelölést a Városkormányzóság közigazgatási jogkörét illetően. A szegedi főispán és a polgármester Csak a városkormányzó egyetértésével hozhatott döntéseket fontosabb ügyekben. Személyi kérdéseket illetően szintén őt illette a legfelső szintű döntések joga. Saját hatáskörében önálló rendeleteket adott ki, amelyek végrehajtását a város vezetőihez küldött átirataiban rendelte el. Gondoskodott arról, hogy határozatait a szegedi lapok azonnal és lehetőleg az első oldalon közöljék. Milyen politikai törekvések határozták meg a franciák beavatkozását a szegedi közigazgatásba, illetőleg hogyan érvényesítették politikájukat a közigazgatási intézkedéseik szintjén? A franciák alapvető politikai célkitűzése — főképpen a már említett intervenciós tervek megvalósításának alapfeltételeként — a kapitalizmus mielőbbi konszolidációjának biztosítása a megszállott városban. Ehhez osztályérdekeiken túl nyilvánvalóan megszállói érdekeik is fűződtek. Törekvéseiket a „társadalmi béke", „a munkásság és polgárság békés harmóniája" hangzatos kifejezésekkel leplezték. Betrix városkormányzó már április 20-i rendeletével érvénytelenítette a Forradalmi Kormányzótanács szocializálási rendeleteit, amelyeket a város polgári vezetése addig is csak szavakban hajtott végre. A városi közigazgatási apparátus személyi állományában lényeges változások a forradalmak idején nem történtek, zömében a régi tisztviselői kar intézte az ügyeket. Április végén francia közreműködéssel eltávolították a közélelmezési hivatalba január közepén bekerült munkásellenőröket, terjesen kiszorítva ezzel a munkásság képviselőit a közigazgatás utolsó állásaiból is.

15 A szegedi munkásság elnyomására a franciák — polgári demokratikus hagyományaiknak megfelelően — a magyar uralkodó osztályénál „kifinomultabb" módszereket alkalmaztak. A munkásság „pártfogóiként" igyekezvén feltüntetni magukat a városkormányzó rendeletére május 11-től szabadon bocsátották az ellenforradalmárok által letartóztatott vörös katonákat és a május 5-e óta bebörtönzött polgári személyeket. Május 7-én iparkamarai értekezletet kezdeményeztek a munkanélküliség enyhítésére. Munkaügyi vitákban döntőbíróként léptek fel a munkaadók és munkások közötti ügyek rendezésére. (Május 26-án például a vendéglősök és pincérek közötti vitás bérkérdésben hozott megegyezést a városkormányzó.)

16 A városban uralkodó lakásínség enyhítésére, valamint a háztulajdonosok önkényes házbéremeléseinek megakadályozására Betrix április végén szorgalmazta Dettre főispánnál a Lakáshivatal személyi összetételének átalakítását. Május 1-i 15 Gaál E. 1956. 135. 16 Gaál E. 1956. 143. 306