A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Újkori történet - †Sárközi István: A szegedi tanyai községi elemi népiskolák államosítási szerződése 1907-ből

пак — sok helyen 8-10 gyermek volt a családban —, nemcsak tanszerre és tandíjra nem tellett pénze, de cipőre és ruhára sem. Többezer családnak örömhírként hatott az a bejelentés, hogy az állami iskolákban nem kell tandíjat fizetni szeptembertől —• akkor lép életbe az ingyenes oktatásról szóló törvény?

9, csakhogy ez a könnyítés is 1910 szeptemberétől vált valósággá. Az államosítási szerződés értelmében még a város kötelezettségeként építendő 38 elemi iskola igen terhes öröksége maradt a szegediekre, mivel annak végrehajtására két évet pazaroltak el a telekátírásokra és kisajátításokra. Mindamellett — az országos sajtó is figyelemmel kísérte a szegedi és más megyebeli iskolák államosításának ügyét, eredményeit, kultúrbotrányszerű helyzetről adtak híreket Szegedről, mivel ismertté vált, az állam, a kincstár immel-ámmal teljesítette a magára vállalt kötelezettségeket. A Tanító című hetilap például „Kultúrbotrány Szegeden" címmel arról számolt be olvasóinak, hogy az állam nem teljesíti az 1907-ben Szeged városával megkötött államosítási szerződés előírásait. S míg a város négy év alatt — a megkötött szerződés óta eltelt négy év alatt — 40 000 koronát fizetett be az államkasszába, az állam, most amikor építeni kellene az iskolákat, azt mondja: „fedezet hiányában a kérelem nem teljesíthető."

29 „Felsőtanyán — írja a cikkíró — olyan a helyzet, hogy ott egy sor iskola gazdátlanabb az útszéli csárdánál." Megírja, hogy a győriszéki (1854-ben épült) iskolán már alig van vakolat, a szél átsüvít a repedezett vályogokon, a gajgonyai iskola (1854-ben megnyitott) összedőléssel fenyeget, az őszeszéki iskola (1853-ban nyílt meg.) pedig olyan rozoga, hogy abban az új tanító csak két napig mert tanítani... s azóta az iskolában nem volt tanítás.

30 A már fél évszázada fennálló iskolák egy része — már korábban épült gazdaházból, néhol csárdából átalakítva, megtoldozva, s javítva vált a művelődés tanyai otthonává. S ezek többsége nem égetett téglából épült, henem vályogból. Új iskola építésére az állam és a felekezetek a legkevésbé vállalkoztak, s ugyanígy a nagybirtokosok, mint például a Pallaviciniek, akik kötelezettek voltak iskolát alapítani és fenntartani a birtokaikon dolgozó cselédek, zsellérek gyermekei taníttatására. A város pedig — a szerződés szerint — csak az állami szubvenciók és kölcsönök folyósítására számítva, várt az új építkezésekkel és a régi iskolák helyrehozatalával. 1914-ben Szeged városának 93 elemi iskolája volt, az 1906—7. tanévi 67-tel szemben. A gyarapodás összesen tehát 26 iskola.

31 Holott erre az időre 105 elemi iskolának kellett volna lennie, ha a tervet realizálják. A közigazgatási bizottságnak az 1908/1909. tanévről készült jelentésben az olvasható, hogy „a népoktatási tanintézetek száma 86 volt."

32 Két év alatt az elemi iskolák a tanyai körzetekben tizenkilenccel szaporodtak. A jelentés szerint a külterületi iskolák államosítása befejeződött „s hozzá kell fogni a belterületi elemi iskolák államosításához". Erre azonban nem csak idő nem volt már, de ez elől a vallás- és közoktatásügyi miniszter is elzárkózott, kivétel ez alól a már fentebb említett polgári leányiskola. Az első imperialista világháborút megelőző években már az erőteljes háborús katonai felkészülés korában, a kormány fontosabb államérdeknek tekintette a fegyveres költségvetés növelését. Mindez nem vetette vissza a haladó polgári pedagógusok képviselőit és a szocialista tanítómozgalmat abban, hogy követeljék a közoktatás feletti klérus-uralom megszüntetését, s a népoktatás, a közművelés intézményének, 28 Szegedi Napló, 1909. ápr. 2. 9. 29 Tanító. A Magyarországi Tanítóegyesületek Szövetségének hetilapja 1911. II. évf. 39. sz. 6. 30 Uo. 31 Statisztikai Évkönyv 1913/1914. 250. 1. Bp. 1914. 33 CsmL. Szeged. IV. B. 1425. f. I. ált. KB 29/1910. KB sz. 299