A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Újkori történet - Tóth Ferenc: Erdei Ferenc szülőháza

Diós Eszternek a bútorai is a tiszta szobába kerültek. Haláleset alkalmával mindent kipakoltak beló'le, itt ravatalozták fel a nagymamát és a nagyapát. Amíg a nagyszüló'k nem adták magukat gondviselésbe, a nagymama a nagy­konyhában főzött, de azt követően tisztakonyhává lépett elő, előszoba szerepet töltött be, de berendezése konyhai maradt. Megvilágítása az eresz felőli üvegajtón, illetve a keskeny vasrácsos egyrétegű kis fél ablakkal történt. Függöny nem volt rajtuk. Az ajtótól jobbra állt az almárium, a nagymama fazékállója. Felül a polcok elülső részén egy-egy léc, de ehhez nem támasztottak dísztányérokat, kizárólag használati tárgyak tárolására szolgált. Alsó része kaszli, melynek fiókjában evő­eszközök, alól, a két felé nyíló polcos részen zománcos edények. Az egyszerű kivi­telű barnára festett almárium, illetve kaszli gazdagon tele volt edényekkel. Itt tar­totta a nagymama a belül fehér, kívül világoskék bádogtányérokat is, melyből tucatnyi sorakozott. Az ajtótól balra, az eresz felőli oldalon fogas, rajta hétköz­napos, de nem munkaruhák (például nagykabát). Alatta a sarokban, derékszögben elhelyezett deszkákon zománcos bádogkanták sorakoztak. Ezzel átlósan egy csikó­fejes berakott tűzhely, mellette a belső szoba kemenceszája. Az előtte levő kemence­padkát rendszeresen meszelték, de erre konyhai eszközök alig kerültek. Ezzel szem­ben az utcai szoba falánál asztal székekkel. A fehérre meszelt konyhafalra egyetlen dísztárgyat sem akasztottak, használatban levő cseréptálat, csíkmákszűrőt igen. Este a nagykonyha közepére a nagyapa előre bekészítette a fűtéshez szükséges szalmát és izéket. A belsőház a nagyszülők lakószobája. A tisztaszobához hasonló teliajtón be­lépve balról széles padkájú, nagykuckóval ellátott kemence. Családi ünnepek alkal­mával az unokáknak a padkán terítettek. A kuckóban 20—30 kilós kősó. A ház hátuljánál levő felső ágyban a nagyapa aludt, előtte támlásszékek. Télen az ágy melletti dézsában savanyodott a káposzta. Itt volt fölakasztva a nagy bumbis, láncos falióra, amely igen pontosan járt. Ha a harang megkondult, a nagyapa min­dig az órára pillantott, hogy pontosan harangoznak-e. A madzagra fölfűzött ka­lendáriumot az óra melletti szögre akasztották. Az ágy és a kuckó közötti kecske­lábra ácsolt vacok a szoba fontos berendezése. Szalmazsákkal volt ellátva és két összevarrt rongypokróccal takarták le. Mivel a libakofa nagymamának mindig sok tolla volt, ide is jutott néhány párna. A két unoka : Ferenc és Sándor ezen sze­rettek hancúrozni, sokszor ott is aludtak. A dohányosok is itt vagy a padkán ülve füstöltek. Az udvar felőli jobb sarokban egyszerű kivitelű sárga színű sarokpad. A pad sarkán a kenyérkosárban szakajtóval letakarva a szegett kenyér. Mellette a padon egy nagybetűs biblia és a nagyapa zsoltára. Ha a nagyszülők összeszólal­koztak, egyikük az egyik padon ült, másikuk a másikon, messziről diskuráltak. A nagy sárga asztal sohasem volt leterítve. Hetipiacos napokon ezen számolta a nagymama a pénzt. — „Arra nagyon emiéközöm — mondta Erdei András —, dajkám rakta ki a pénzt, hogy ez tíz forint, ez húsz forint, ez tíz krajcár, az húsz krajcár, ez ennyi, ez annyi, jó rakás péz vót kirakva az asztalra, éccör atyám le­söpörte, mög annyi, aszonta, zsebbe tötte, oszt nem gyütt haza két nap." Ezen az asztalon az ifjú Erdei Ferenc unokatestvéreivel Ып-кип-ЪаккоХ. ját­szott. Egymástól 10—15 centiméternyire az asztalra krétával két fekvő párhuzamos vonalat húztak és erre merőlegesen két állót. Ezen a vonalkázott táblázaton lehetett lépegetni a kiválasztott jel felrajzolásával, illetve letörlésével. Az győzött, akinek a három jele egy vonalba került. Ekkor mondták : kin-кип-Ьакк, csacsi, szamár vagy. A nagymama, ha foltozgatott vagy stoppolt, felült az asztalra, lába a padon és úgy varrt az ablak előtt. Máskor meg kedvenc kisszékét rakta föl a padra, azon ülve öltögetett. Amikor idős Erdei Ferenc lett a gondviselő, az eresz alá néző kis­255

Next

/
Thumbnails
Contents