A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Néprajz - Nagy Ibolya: A kubikosélet értékrendje és elvi alapjai

— Ezt azért mondod, mert anyád is ezt mondja... De ha sehogy sem akarsz házat, vegyünk hát földet. Az terem minden évben. — Nekem nem kell föld. Én nem akarok a földhöz ragadni. Keresek én vidéken annyi pénzt, hogy hat hold föld sem bír annyit teremni. — Jó. Akkor ne zúgolódj és ne panaszkodj, hogy mennyit kell szenvedni."

8 E törekvések felől közelítve érthetjük meg a kubikosság öntudatlan-tudatos szembenállását a fennálló társadalmi-gazdasági renddel. A kubikosnak a munkaereje közönséges piaci árucikk, melyet, mint egyetlen vagyonát, minél jobban értékesíteni törekszik. S amikor túl nagy volt a társadalmi feszültség, a létbizonytalanság, kapcsolatba lépett a szervezett kisipari munkássággal. Míg a másik oldalt jobban kötötte a konvenció, a kistulajdonosi mentalitás. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy osztrák, cseh területeken való munkájuk során megismerkedtek a szociáldemokrácia eszmevilágával. Érdemes végigkövetnünk kubikosaink 1945 utáni sorsát. Miben találták meg számításukat, hogyan éltek az új lehetőségekkel? Még további kutatásra van szükség ahhoz, hogy ne csak főbb vonalakban, hanem többé-kevésbé pontosan tudjuk érzékeltetni a változást. Az első jelentős fordulópont a földosztás volt. Sajnos, pontos adatokkal nem rendelkezünk, hogy például Szentesen a földigénylők, illetve a földhöz jutottak hány százaléka volt kubikos, hiszen egy kategóriába sorolták őket a mezőgazdasági napszámosokkal, s más nincstelenekkel.

9 Ahogyan adatközlőim elmondták, emlékezetük szerint majdnem mindegyikük igényelt földet, örültek neki, hisz régi vágyuk teljesült, a maguk urai lehettek. „Én már akkor beleéltem magam abba, milyen jó lesz, a magam gazdája leszek, a családdal majd munkálkodunk, azért meg is élünk. Akkor itthon voltunk, ez jobb volt, ha itthon lehetett az ember (18). Azonban az igénylőknek csak körülbelül harmadát, felét tudták földhöz juttatni.

10 Biztosabb megélhetést is nyújtott a gazdálkodás, hiszen a háború után nehéz volt munkához jutni, rendeletben rögzítették a kubikosok vándorlását, kimondva, hogy mindenütt a helybeli munkanélkülieket kell foglalkoztatni.

11 Néhány ezren áttelepültek lakóhelyükről a Dunántúlra, Budapest környékére, s ott kezdtek földművelést és kertészkedést.

12 A föld- és kert-, valamint a szőlőművelésre áttért kubikosok többségének kenyérgondját a földhöz juttatás önmagában nem oldotta meg, az újjáépítés és később a nagyarányú építkezések során keresetkiegészítésképpen ismét visszatértek a földmunkához.

13 Több oka is volt ennek: az otthon maradt családtagok művelték a földet, míg a családfő pénzt hozott haza; de nem rendelkeztek megfelelő mennyiségű gazdasági eszközzel, igavonó állattal sem; nehezen tudták teljesíteni a súlyos beszolgáltatási kötelezettséget. A gazdálkodásra való áttéréssel ugyanakkor át kellett alakítani egész addigi életvitelüket, s sokaknál nehezen ment az átállás: „Nem ezt szokták meg (ti. a földművelést), hozzá voltak szokva a pénzkereséshez, a földből nem látott, csak egyszer pénzt, ott meg minden héten várták" (4). Végeredményben tehát aránylag kevés a paraszttá lett kubikosok száma — írja Katona I.

14 8 Turiné Cseh V. és Keskenyné Kovács V. 1967. 149—150. 9 Takács E. 1975. 69—70. A földigénylők társadalmi összetétele Szentesen: 70%-uk mezőgazdasági munkás, 19%-uk gazdasági cseléd és mindössze 11 %-uk törpebirtokos. A kiosztott földek 62%-át mezőgazdasági munkások, 36%-át cselédek és csak 2%-át kapták törpebirtokosok. 10 Katona I. 1957. 111. 11 Szűcs I. 1948. 15. "Katonai. 1957. 111. 18 Katonai. 1957. 111. "Katonai. 1957. 111. 213