A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Néprajz - Nagy Ibolya: A kubikosélet értékrendje és elvi alapjai

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1982—83Jl A KUBIKOSÉLET ÉRTÉKRENDJE ÉS ELVI ALAPJAI NAGY IBOLYA (Szentes, Kosz ta József Múzeum) Igen sok jeles tanulmány, leírás; összefoglaló munka jelent már meg az 1860-as évektó'l kezdve a kubikosokról; úgy tűnhet, mindent tudunk róluk, a képet nem lehet tovább finomítani, új meglátások alapján gazdagítani. S nemcsak azért, mert nincs több megoldásra váró kérdés, de lassan kihalnak a kubikosok, akik vallanak életükről és munkájukról. Kutatásom iránya s erről faggattam adatközlőimet is: hogyan élték életüket? Melyek voltak azok az elvárások, értékek, amelyek vezérelték a munkához, a családhoz, a szűkebb-tágabb környezethez fűződő kapcsolatukat, sajátos munkájuk, életkörülményük milyen követelményeket állított eléjük, milyen képességek kifejlesztését kívánta meg, mi volt a fontos életük szervezésében? Nagyon nehéz minden elfogultságtól mentesen válaszolni ezekre a kérdésekre, hiszen a megváltozott gazdasági-társadalmi viszonyok, a személyes életben bekövetkezett átalakulások hatására, az idő múlásával már nem lehet pontosan felidéznivisszaadni az akkori gondokat-örömöket, így számos helyen idealizált képet kapunk. Katona I. a kubikosokat mint átmeneti típust definiálja, a mezőgazdasági és az ipari munkás között olyan szakosodott vándormunkásokként, kik az ármentesítési, út- és vasútépítési, továbbá építkezési földmunkákat végezték.

1 A hangsúly az átmeneti típuson van, hiszen valójában teljesen sosem szakadtak el a földtől, de nem is váltak ipari munkásokká, megrekedve egy közbülső fokon. A hivatásos kubikosság meglétéről az 1860-as évektől kezdődően beszélhetünk. Az 1870-es évektől a századfordulóig terjedő időszakban, az „aranykorban" a kubikmunka nagy tömegek kizárólagos megélhetési forrása lett. Az 1890-es évektől kezdődött a munkaalkalmak csökkenése, kényszerűen felerősödtek a mezőgazdasággal, a parasztsággal való gazdasági és egyéb kapcsolatok.

2 A két világháború között helyzetük minden tekintetben megromlott, a kubikos életforma válságba került. A külföldi munkahelyektől elestek, a hazai munkaalkalmak pedig állandóan csökkentek, de a mezőgazdaság sem tudta foglalkoztatni a tömegeket. Találóan írja Katona I. ennek a folyamatnak az összegzéseként, hogy a társadalmi felemelkedés (agrárproletár-ipari munkásság) lépcsőfokait nemcsak minden újonnan bekapcsolódó nemzedék avagy csoport volt kénytelen ugrás nélkül végigjárni, de nem mentesültek ez alól az egyes családok, sőt egyének sem. Éppen ezért a modern társadalomnak ez a sajátos és kínos mozgása nem egyszeri és nem is le1 Katona I. szócikke a Néprajzi Lexikon III. kötetében. Bp. 1980. 335. 2 Ezt a folyamatot részletesen elemzi Katona I. 1965. 417—418. 1 4 Móra Ferenc Múzeum Évk. 209