A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Régészet - Béres Mária: Egy kavicsboltozásos Árpád-kori téglakemence vizsgálata

II. tábla А XI—XII. század fordulójáról való leletanyagot feltételesen a kemence előterének leletanyagaként határozzuk meg, és ezzel egyidősnek tartjuk a kemencét. II. Az előteret vágó gödör leletanyaga: A XIII. század végi, XIV. századi leletanyag fazekai többnyire fehér színűre égetettek. Jellegzetesen magasan, enyhén ívesen kihajló pereműek, igen vékony falúak, szépen kidolgozottak. Sok olyan edénytöredék került elő, melyet sűrűn, mélyen, vízszintesen bekarcolt vonalak díszítenek. A perem- és oldaltöredékek arra utalnak, hogy nagyszámú korsót, palackot, bögrét és kancsó szerű edényt használtak már ekkor. A jó minőségű díszes fehérkerámia mellett vörös, feketésvörös és barnásvörös egyszerűbb edények is vannak. (IV. t. 1—15. á. és I. t. 11. á.) Előkerült egy, a falán vörös festékkel sávosan festett, fehérkerámiából készült kancsó aljtöredéke is. (IV. t. 10. á.) Mind a kemence előteréből, mind a gödörből kerültek elő cserépüstök töredékei. Ezeket peremük alakja, az üstök formája és anyaga alapján két csoportba oszthatjuk.

26 Lásd: 1. csoport: I. t. 1. á; 2. csoport: I. t. 2. á.) Csaknem valamennyi itt előkerült cserépüst a külső oldalán és a peremén vörös színűre volt festve.

27 A fenti adatok alapján a kemence elkészülését a XI. század legvégére keltezhetjük, használatának felső határát pedig a XII. század első negyedére. 26 E különbségek okai lehetnek: funkciós, időrendi, esetleg etnikai. 27 A festék miatt a cserépüstök nem engedték át a vizet, mert a befestés után tömörebb lett az agyag szerkezete. 183