Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)

CSANÁD MEGYE TÖRTÉNETE ÁLTALÁNOS RÉSZ Természetrajzi szakasz Csanád megye fekvése és természeti adottságai I.§ Csanád püspöki város adott nevet a megyének, amely egykor terjedelmesebb és gazdagabb volt, mivel a vidék a Maroson túlra terjedt, de mert azt a területet a temesi Bánáthoz csatolták, sokkal kisebb lett. Ti. a közepes nagyságú megyét délről a Maros, keletről Arad megye, északról és nyugatról Zaránd és Békés megye határolja körül.

1 Az egész vidék nagy kiterjedésű mezőkön szélesen elterülő síkságon fekszik. Itt-ott tölgyerdők vannak, amint hisszük, újabbkori telepítésűek. Régebben ugyanis alig történt említés ezen az egész sík vidéken fának a nyomáról. A megye neve neve és kiterjedése Síkságon való fekvése И§ Egyedül a Maros öntözi azt a vidéket. Ez mihelyt Petske falunál elhagyja Arad határait, szélesebb mederrel érinti a csanádi szántóföld szegélyét. Egykor ezt a megyét középen szelte át, de miután a Maroson túli részt a temesi Bánáthoz csatolták, most már a vidék határait zárja le. Azokat a helyeket, amelyek mellett a túlsó részen folyik el, a Bánátban

2 említettük. Ezen a részen, amelyen a csanádi földet érinti, csak a birtokokat öntözi, kivéve 2—3 falut. Máskülönben termékenység tekintetében nem marad el a szomszédos földek mögött; sík földje ugyanis búza és gabona termesztésére alkalmas, de a szőlőművelés se hiányzik, különösen Makó városánál nemes és jóízű bor terem. Istvánffy (a) szépen írta le ennek és a körülötte lévő vidéknek a választékosságát és termékenységét, amikor Csanád elvesztéséről szólt: „Ezek a helyek majdnem mind kellemes és terjedelmes síkságon vannak, öntöző folyók mellett fekszenek, a talaj hozama, a barmok termékenysége, a halak sokasága, a gabonának, takarmánynak, gyümölcsöknek a bősége és az ég áldása tekintetében semmiféle más föld mögött nem maradnak el." Egyetlen folyója a Maros Termékenységi helyzete (a) Liber XVII. pag. 300, 47. 55