Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)

(a): Szeged oly gyakran látogatott, népes, fallal nem, csupán árokkal és palánkkal megerősített mezőváros, hogy a nagyszámú polgáron felül még háromezer halásza van. Bár mezővárosként említi, ezzel mégsem zárja ki a többi szabad, királyi város közül, mert máshol (b) híres, terjedelmes és szabad városnak mondja. Nagy kiterjedését és népes voltát a világi épületeken kívül a szent épületek terjedelmes romjai is bizonyítják. Ezek közül tizenkilencet tartanak eddig számon.

34 Közöttük négy kiemelkedő van, melyeket közönségesen plébániatemplomnak hívnak. Az egyik a városban van, Szent Demeteré, ez részben ma is szertartásokra szolgál,

35 a másik Szent Györgyé a felső városon,

36 a harmadik Szent Péter istápollyal ellátott temploma a Tiszuparton,

37 végezetül a negyedik Boldog Erzsébet™ özvegyé. Mátyás király határozottan megengedte a városnak, hogy ezeket szabadon adhatja annak, akinek, vagy akiknek akarja, miként azt oklevelében láthatjuk, ahol így rendelkezik: Mi Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország stb. királya az alábbiakat írásba foglalva annak rendje-módja szerint mindazok emlékezetére bízzuk, akiket illet, hogy hűséges felvigyázóink, Mizsér János bíró, Deák Mihály és Bothos Kelemen esküdtek, valamint Pordány János, Szeged városunk polgárai kitartó és alázatos esdeklésére az általunk és az összes többi polgár és telepes és ugyanazon városunk egész közössége által kért dolgokat elismerjük és megengedjük, sőt jóváhagyjuk a jelen oklevél erejével, hogy ők annak rendje szerint az elkövetkező mindenkori örök időkben, úgy, ahogy eddig is, később is, plébániáikat, nevezetesen Szent Demeter és György mártírok és az elöljáróság Szent Péter ispotályát, valamint Boldog Erzsébet özvegy templomát, városunkban alapított egyházainkat annak, vagy azoknak ajándékozhassák és ruházhassák át jog szerint, szabadon és bármi módon, akiknek a maguk nagyobb haszna szerint akarják. Ezt oklevelünk erejével és tanúságával támasztjuk alá, melyre titkos pecsétünket ütöttük, melyet Magyarország királyaként használunk. Kelt Budán, a Boldogságos Szűz Mária mennybemenetelének ünnepén, az Úr 1458. esztendejében. Mátyás sk. Istvánjfy szavai szerint a város olyan nagy volt, hogy a polgárokon kívül még háromezer halásza is volt Mátyás király 1458-ban Szeged városnak adott oklevele, melyben megengedi, hogy plébániáit annak ajándékozza, akinek akarja Ш. § Hozzá hasonlóan Magyarország más királyai is kivételes bizalommal viseltettek Szeged irányában, éppoly rendkívül keggyel karolták fel, gyarapították számos javadalommal és kiváltsággal. Amikor IV. Béla megszemlélte a tatárok által teljesen elpusztított tájat, a földjükre visszatérő szegedieknek igen kegyesen odaajándékozta a szomszédos Tápé falut, jóllehet akkoriban az a csongrádi várhoz tartozott, hozzácsatolva a Vár-tó halastavat is, amit Hót-Tiszának hívtunk, így szól az ő oklevele : (a.) V. könyv, 68. lap 1.3. (b.) II. könyv, 26. lap 1.15 24