Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)

bennük a magyarokkal, mert nem szeretik ezek nyelvét és se házassági, se másféle kapcsolatot nem létesítenek velük. Vallásuk is különböző, görög ritus szerint végzik szertartásaikat. Az, amit láttunk, sajátos. Valahányszor kiviszik halottaikat, nemcsak ezekért az eltemetettekért imádkoznak, hanem másokért is, akiket ugyanazon temetőben hantoltak el. A sok sírhoz járulva füstölőkkel esedeznek mintegy a halottak lelkéhez. Egyesek a pópa után menve, mások magukban tesznek így. Megfigyeltük, hogy a nők határozottan különválnak a többiektől, családtagjaik fejfáira borulva jajgatnak és egy pohárnyi égetett bort lottyintanak ki. Egyébként e nép előtt, bár ragaszkodik követett vallásához, mégsem ismeretlen az álnokság. Bámulatos, hogy bár gyümölcsöző módon lakják Magyarországot, mégis kevésbé szeretik a magyarokat, mint bármely más népet. Ezt nemcsak az eltérő nyelv és vallás, hanem az eltérő életmód is magyarázza. A rác mindenesetre gyűlölködő, nyereségre törekvő fajta, alig jobb a zsidónál. Ha végül észreveszik, hogy kapzsiságuknak elejét vették, először irigységet, később haragot és gyűlölködést zúdítanak azokra, akikről úgy gondolják, hogy az ő ügyességük miatt történt a dolog. Temetési tás szeftarIgen gyűlölködő fajta V.§ Azt hihetnénk, hogy ilyen különböző, ilyen kis létszámú és olyan sok pusztával övezett lakosság boldogabb Kánaán vagy Mezopotámia lakóinál is. Itt ugyanis igazán van mód és lehetőség földművelésre, legeltetésre és a kifogyhatatlan halászatra. Egyedül a fakitermelés hiányát lehet sajnálni, ezt azonban eléggé pótolja a nád. Az itt lévő puszták avagy birtokok földesurak tulajdonát képezik, beleegyezésük és jóváhagyásuk nélkül tilos azokat használatba venni. A szűk területre szorult parasztok nagy pénzért kénytelenek megváltani, ha kis földjüket egy másikra akarják felcserélni. Akik ezt nem cselekszik, ahogy mondottuk, kereskedésre és halászatra adják fejüket. Ez nekik a megélhetésre és csekély haszonra is lehetőséget ad bár vagyoni helyzetüket se a halhiány, se a halbőség nem befolyásolja, ennek javulását egyszer az olcsóság, máskor a ritkaság akadályozza meg. Mégis vállalják a nélkülözést, mely e kietlen vidéken gyakran sanyargatja őket. A pénzért el nem adható halakat napon szárítják, vagy lesózva bögrékbe teszik, hogy később télen drágábban adhassák el őket. A kiszárított halakat a tető mindkét oldalán fölaggatva a napra teszik. El lehet képzelni, ahogy a tető a zsindely helyén hallal van fedve. A szárítás e módjával jutnak ugyanis legtöbbre a lakosok. Különálló vagy páros ladikkal halásznak. Az egyes ladikba egy ember ül és miután hálóját kivetette, az egyik oldalon evez a ladikban. Amikor úgy látja, hogy már megfelelően előrehaladt, a kihúzott és zsákmányául ejtett A vidék kedvező sajátosságai A fakitermelés hiányát hatalmas nádasok pótolják A lakosok foglalkozása Kereskedés Szokás a halakat napon tartósítani A halászás módja 20