Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)

Csanád megye térképe is megtalálható az MTA Könyvtár gyűjteményében.

177 Ennek is kitűnő a vízrajza, az egykori folyómedrek, erek, csatornák, vízjárások és mocsarak sok információt adnak a kutatónak. Ez is az 1740-es évek közepén készülhetett. Ugyanitt őriznek egy másik Csanád megye kéziratos térképet,

178 amely meglehetősen kezdetleges, színezett munka, nem Mikoviny rajzolta, hanem valószínűleg a császári leirat nyomán bocsájtották ki rendelkezésre. Valószínűleg ez is az 1740-es években készült. Az OSZK-ban is van egy Csanád megye térkép,

179 amely föltünteti az elpusztult falvakat is. Láthatók a postautak, a tavak, elhagyott templomok, gémeskutak stb. Ezeken kívül több olyan térkép is van, amely Bács—Bodrog és Békés megyéket, a Jászkun területeket, illetve a Temesi Bánságot ábrázolja, de Csongrád megye egy része is látható rajtuk. Ezek összegyűjtése és tanulmányozása további figyelmet érdemel. Megjegyzendő, hogy ezek a kéziratos rajzok megerősítik azon feltételezést, hogy Mikoviny Bél leírásaitól függetlenül dolgozott, és olyan helységek, nevek, alakzatok szerepelnek nála, amelyek Bélnél nem, illetve a Bél által leírtakból nem mindent tüntet fel a térképen. Á kiadással kapcsolatos problémák A jelent kötetben szereplő két megye kéziratának kiadásával kapcsolatban kezdettől fogva számos kérdés merült föl. Eredetileg bilingvis változatnak készült s akkor változott meg az elképzelés, amikor kiderült, hogy az MTA tervezi Bél ki nem adott megyeleírásainak latin nyelvű kiadását. Az egyes kéziratpéldányok (az esztergomi kettő és az OSZK-beli harmadik) „föltalálása" a kérdéseket nemhogy csökkentette, inkább csak növelte. Természetes volt az igény, hogy igyekezzünk tájékozódni az eddig már megjelentetett Bél anyagban. Sajnos, a tapasztalatok nem túl biztatóak. Tegyük hozzá mindjárt, hogy a negatívumok oka nagyobbrészt nem a kiadók és szöveggondozók szubjektív szándékából eredt, hanem a Bél kézirat feldolgozatlanságából és több helyen való őrzéséből. Az egyedi hibákon túl azonban néhány olyan visszatérő elem is van, ami külön figyelmet érdemel. így például a kiadásra vállalkozók beérik azzal, hogy az OSZK-ban Őrzött kéziratokról fotómásolatot kérnek és azzal dolgoznak. Több esetben kimutatható, hogy nem is tudtak az esztergomi példányokról, vagy igen, de nem tartották lényegesnek, hogy azt meg is nézzék. Teljes a káosz abban a kérdésben is, hogy a teljes szöveget adják-e ki, vagy csak kihagyásokkal. A szelektálás azonban szubjektive, alkalmasint önkényesen történt. Igen változatos a Bél-féle terminológia (Membrum politicum, physicum stb.) magyarra ültetése, ebben is jól lenne valami egységes álláspontra jutni. A fordítások színvonalára, pontosságára itt nem tudunk kitérni, annál inkább a kiadott szöveget kísérő előszók, utószók, jegyzetek (már ahol van) esetlegességre, aránytalanságára, logikátlanságára, a Bél-féle lábjegyzetek és a kiadók saját megjegyzéseinek a keveredésére. A teljesség igénye nélkül — konkrét adatok jelölésével — néhány példa az elmondottakra. Bodor Antal közölte a Csepel szigetre és Budafokra vonatkozó részt, néhány soros bevezetővel, jegyzetek nélkül.

180 A Bél kutatás egyik kiváló, már említett egyénisége Lukács Károly tette közzé a Balatoni leírésát 1943-ban. Még talán ez a 177 Uo. I. pp. 173—176. Jelzete: Mo. 5. Békés megye is ezen található. 178 Uo. I. pp. 172—173. Jelzete: Mo. 4. 179 Uo. I. p. 110. Jelzete: TK 2319. 180 BODOR Antal: Csepelsziget és Budafok kétszáz év előtt Bél Mátyás „Notitia Hungáriáé .." című 1736-ban megjelent leírása nyomán. Bp. 1936. Ő a Notitia kiadott szövegével dolgozott. 159