Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)

könnyen szokták az emlékezetükbe vésni az ilyen, különféle említésre méltó dolgokat a helyek megismerése, továbbá az idó'k változása és forgandósága tekintetében. De fájdalom! A hosszú idó' alatt mennyi szörnyű dolog történt. Magyarországon majdnem minden megváltozott. Nemcsak egész nemzetek pusztultak ki, hanem a legnevezetesebb városokat is feldúlták katonai eró'vel, sőt még maguk a a helyek is elmozdultak és máshová települtek át, midó'n a vizek áradásától és az igen kemény sziklától sújtattak."

83 Nagyon öntudatosan hangoztatta, hogy nem kenyere a bó'beszédűség, témája előadásánál igyekezett a legszükségesebbre szorítkozni. „A megtekintésre érdemes városokat, várakat, folyókat nem mindig a legpontosabb magyarázattal, olykor csak általánosságban jegyeztem le, ti. hogy azok, akik ezeket a megyéket meglátogatják, méltán találjanak valamit, amit a mi kutatásainkhoz és fáradozásainkhoz hozzáadhassanak. Minden módon gondoskodtam a rövidségró'l, kerültem a szavak felesleges szaporítását. A geográfiával nem fér össze az ékesszólás, miként Pomponius Mela mondja. Aki többet kíván, járja be maga az említett helyeket, és saját szemével alaposabban tekintse meg a megjegyzésre érdemes dolgokat. Továbbá, ha egyesek majd az elkövetett hibákra fognak figyelmeztetni, annyira távol van tőlem az illetőkre megharagudni, hogy inkább köszönetet akarok mondani. Ilyen sok egyedi esetben nehéz, sőt lehetetlen néha—néha nem tévedni."

84 Általában arányosan oszlik meg a terjedelem: egy—egy megyére 3 oldal jut. Kivételt képeznek az olyan — szűkebb hazáját képviselő megyék, mint Sopron (16 oldal), Fejér (12 oldal), Pozsony (20 oldal) és Zólyom( 14 oldal). Ugynakkor Szörény, Harám, Macsó, Őrbács, Krassó és Szibirnyik (Szrebernyik?) megyéket egyetlen oldalon intézi el, azzal a mejegyzéssel, hogy aki ezekről a töröktől elpusztított vidékekről többet akar tudni, az menjen oda és nézze meg maga. Előfordulnak betétek is — így pl. (10 oldalon át) külön számozás nélkül leközölte az 1699-ben megkötött karlócai béke teljes szövegét. Az előszóban ismertette a magyarok bejövetelét hazánk területére, ill. a Kárpát medence népeinek történetét (a kelták, cimberek, gótok, gepidák, vandálok és természetesen a hunok) a magyarok érkezése előtt. Valószínű, hogy a szakasz több részletben készült és Parschitius maga sem tekintette befejezettnek, mert a sok forrás felhasználásában semmi kritika sem figyelhető meg, és az egymásnak ellentmondó adatok csak úgy hemzsegnek a szövegben — ami egyébként nem jellemző Parschitiusra. Különösen részletesen időzik a hunoknál, ír Budáról, Attila bátyjáról, és magáról Attiláról. A magyarokkal kapcsolatban a„kettőshonfoglalás" teóriáját mondta el: Szerinte a hét vezérrel a magyarok valamikor a 700-as években jöttek ide, és megalapították a hun—avar országot. Sokat harcoltak Nagy Károllyal és másokkal. Arnulf császár idején érkezett a magyarok egy újabb hulláma Szkítiából és a Meotis mocsaraiból. Említette a kalandozásokat, majd Szent Istvántól kezdve fölsorolta Magyarország királyait, egészen I. Lipótig és I. Józsefig. Leírta a magyar állam berendezését, a legfontosabb politikai tisztségeket. Mindez azt mutatja — amit később Bél maga is tapasztalt — hogy hiába írt Parschitius külön művet az ország történetéről, a földrajzi— természeti és a terület történeti vonatkozásait nem tudta külön tárgyalni, kénytelen volt azt összevontan vizsgálni. Ugyanez figyelhető meg az egyes megyék leírásánál is. Igen gazdag a listája azoknak a műveknek, amelyeket munkája során fölhasznált. Plinius, Pomponius Mela, a fuldai évkönyvek, Regino prümi apát, Pietro Ranzano, Thuróczy, Bonfini, Istvánífy, Zsámboky, Wolfgang Lazius ismert művei mellett 83 Uo. pp. XLV—XLVI. 84 Uo. p. IV. 131