Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)

rintot hozott, (ez főleg Svédországból származott). Nemesi családok közül a Keczer család összesen 10 000, Tarkányi István 9 000, Wittenyédy István 6 000, Dessewffy Ferenc 1 000 forintot adott. A helybeli kiskereskedők 1 000, a céhek 677, a városi tanácsnokok 1 760, a választott községek 950, Sartorius János helyi lelkész 360, egyéb nemes urak pedig 700 forintot adtak. így az építés céljára csaknem 100 000 forint készpénz, két falu (Kajáta és Mochnya), egy puszta és tömérdek termény állt rendelkezésre.

27 1666 végére az épület már állt is, és készülődtek a tanítás megkezdésére. Közben folyt a küzdelem a kormányzat ellen, amely arra hivatkozva, hogy akadémiát csak a király engedélyével lehet nyitni, és ők ilyet nem kértek, nem kaptak, tehát jogtalanul jártak el. Az eperjesiek viszont azzal védekeztek, hogy ők csak tökéletesített gimnáziumot akarnak, és ehhez nem is kell engedély. 1667-re el is készültek és megindult a tanítás az új intézményben.

28 Nyilvánvaló, hogy a gimnáziumra hivatkozás csak ürügy volt, mert a korábbi öt, esetleg hat osztályos rendszer helyett itt tíz osztályos iskolát hoztak létre, négy alsó és hat felső osztállyal, vezetésére jónevű magdeburgi rektort hívtak meg. Míg más iskolákban összesen egy rector és conrector, esetleg subrector volt, itt minden felső osztály élén egy-egy professzor állt.

29 Az új iskola nem nélkülözte a tanulókat. Akárcsak az adakozók listája, úgy a diákok névsora is sokat mond. Már az első évben neves családok gyermekei tanultak ott, olyanok mint ifjú Thököly Imre, báró Nyári Ferenc, báró Petróczy Miklós, István és Imre, báró Pongrácz Ferenc, Wittnyédy Pál, valamint a Semsey, Sárossy, Szirmay, Görgey, stb. családok fiai.

30 A működő iskolát jelentős pénzbeli és terménysegítséggel látták el a felső—magyarországi városok polgárai és a nemesség. Hírneve, eredményei rövid idő alatt elterjedtek, nem véletlen, hogy a protestantizmus elleni támadás megindításakor, 1671-ben elsők között, katonai erővel szállták meg az eperjesi főiskolát. 1672-ben még ismét működött egy ideig, de 1673-ban végleg bezárták. 1682-ben, Thököly fennhatósága alatt kezdődött el ismét a tanítás, de az csak 1686-ig tartott, 1687-ben jött Caraffa és a tanításról többé szó sem lehetett.

31 Nem véletlen, hogy a Felvidéket elfoglaló II. Rákóczi Ferenc fennhatósága alatt, 1705-ben teremtődött újra az eperjesi iskola, és működött tovább — ha nem is nehézségek nélkül — a 18. században. Megindulása egybesett a pietisták által végrehajtott iskolareformmal, amely a 18. század első felében a felső—magyarországi evangélikus líceumokban kimagasló eredményeket hozott, és amelynek vezéregyénisége e terület szülötte és neveltje, Bél Mátyás volt. Bél élete, munkássága Az eddig elmondottakból talán máris kitűnik, hogy Bél Mátyás nem az a hazai előzmények és elődök nélküli géniusz, aki az 1710-es évek közepén egyszerre csak — korának legmodernebb ismeretanyagával fölvértezve — berobbant a magyar szellemi életbe, és a 18. század első felét beragyogta. Valójában tehát ő is része, hordozója ennek a szűkkörű, de igen erős szellemi befolyást kifejtő felvidéki, evangélikus értelmiségnek, amely egyúttal a hazai, nem nemesi intellektuális élet legfőbb tényezője is. Az más 27 VANDRÁK András: Az eperjesi kollégium múltjának és jelen állapotának vázlatos rajza. Eperjes, 1867. pp. 7—8. 28 MOLNÁR A. i. m. pp. 333—334. 29 Uo. pp. 335—336. 30 VANDRÁK A. i. m. p. 9. 31 Uo. p. 11. 120