Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)

másik a kéziratban maradt Magyaroszág leírása.

23 A már említett hungarus tudat megnyilvánulásának két jellegzetes példájával állunk szemben, amit méginkább hangsúlyoz az a nyilvánvaló szándék, amit a szerző' éreztet : ó't kitaszították, de mégis odatartozik, íme a beszédes bizonyíték. Parschitius készülő' munkáiról itthoni és külföldi társai, barátai tudtak. A felvidéki evangélikus értelmiség egyik legfőbb sajátossága a korszakra oly jellemző' kiterjedt levelezés volt, amely révén a napi információk és a szellemi újdonságok egyaránt rendívül gyorsan terjedtek. A hatalmas mennyiségű levelezés szlovákiai, németországi és hazai közgyűjteményekben ma is föllelhető és tanulmányozásuk nagyot lendítene a korszakról alkotott képünkön. Az eddig vázoltakból az is kitűnhet, hogy ez az értelmiségi réteg, néhány nemest leszámítva, főként a városi polgárságból származott, de műveltsége, tudása révén olyan szellemi elitté fejlődött, amely bizonyos helyzetekben szembekerült a líceumok, egyházközségek felügyeletét ellátó, és anyagi javait biztosító városi vezetéssel. Az erőviszonyok ismeretében nem kétséges, hogy kiknek kellett a kompromisszumra hajlani. A konfliktusok igazán a pietizmus előretörésével, a 17. század végén és a 18. század első felében éleződtek ki, amikor a külföldi egyetemekről és főleg Haliéból hazatérő diplomások a konzervatív városi vezetők nem kis gyanakvása mellett kezdtek el dolgozni. De az 1670-es évek egyenlőre másfajta megpróbáltatást kínáltak e vallás hívőinek. A bécsi udvar és a hazai katolikus egyház 1671 utáni fokozott ideológiai és politikai, — helyenként katonai — föllépése megmutatta ennek az időközben jelentős szellemi és morális tényezővé lett értelmiségnek a súlyát. Személyes példaadásuk a városok egészére kihatott. Nélkülük nehéz lenne megérteni a gazdag felvidéki városok fogékonyságát a Habsburg—ellenes mozgalmak iránt. E terület természetes szövetségese lett a Thököly, — majd a Rákóczi fölkelésnek és szabadságharcnak. A hatalmába került területeken Thököly azonnal kedvezményeket biztosított az evangélikusoknak, elvett iskoláikat, templomaikat visszaadatta. Ennek fejében viszont e városok polgárai és az egyház támogatta Thökölyt mind gazdasági, mind szellemi téren. (pl. a Czimmermann, Fleischhacker, Weber, Keczer, Szirmai családok jelentős összeget adtak). Az elüldözött lelkészek közül sokan mentek a kurucok táborába. A körmöcbányai lelkész, Höher Mátyás például Thököly tábori és udvari lelkésze lett.

24 Rákóczi alatt pedig — amint ezt Hellenbach és Kray példája kapcsán említettünk — a szabadságharc gazdasági, politikai kereskedelmi és diplomáciai ügyeiben játszott ez az evangélikus értelmiség kimagasló szerepet. Mindezt elősegítette 23 Comitatus Regni Hungáriáé, Slavoniae et Transylvaniae incorporât!, in quibus eorum ortus, termini, urbes, civitates, oppida, arces, montes, stagna, aquae dulces et amarae, lapidescentes et caildae, cum varia vicissitudine rerum humanarum, sepulturae regum secundum annorum seriem proponuntur, ad maiorem dei gloriam, Caesareae regiaeque maiestatis perennaturam adoream, universorum procerum regni Hungáriáé decus, patrum patriae ornamentum posteritatis maximum emolumentum, omnium denique regnicolarum aeternum commodum: intra privatos exulantium parietes Vitien berges elaborati Anno 1702. A keménytáblás kötéssel ellátott, mintegy 500 oldalas mű elején római számozással jelölt bevezetés található, LIX oldal terjedelemben. Ezek egy része ma is üres, más része tartalmazza az ajánlást és a bevezetést, amelyek szemmel láthatóan több részletben készültek. Több címlapszerű oldal is van, a fent közölt a XXXVI. oldalon található. Az ezt követő részben ismét előbukkan egy dátum, 1705. (p. XIL.). Egyéb adatok is megerősítik, hogy ezt a dátumot fogadjuk el a kézirat keletkezéséül. A továbbiakban munkát PARSCHITIUS: Comitatus Regni Hungariae-ként említjük. A kéziratról bővebben ld. LAKATOS Pál — ZOMBORI István: Parschitius Kristóf leírása Csanád, Bodrog és Csongrád vármegyéről, in: Móra F. Múzeum Évkönyve. 1980—81/1. Sajtó alatt. 24 HLATKY J. i. m. p. 36. és BENCZÉDI László: Rendiség, abszolutizmus és centralizáció a XVII. század végi Magyarországon. Bp. 1980. p. 125. 118