A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Régészet - Fábián Gyula: Problems of the Hungarian archery in the time of the 9th century conquest

A kísérletekből az is kiderült, hogy mind előre, mind hátrafelé, kengyel és nyereg nélkül is lehet nyilazni. A kengyel jó segítséget nyújt nyeregből felemelkedéshez, de nem abszolút feltétele a lóról való nyilazásnak. Ez egyébként várható is volt, mert a nyíl kilövésekor semmiféle hátralökő erőhatás nem éri az íjászt. Egy kiegyensúlyozott íjat, vele összhangban álló vesszővel, úgy lehet elengedni, hogy a balkéz csak kitámasztó szerepet játszik. A hüvelykujj, a középső és gyűrűsujj által képezett „egy tojásnyi kosár"

20 csak annyira fogja az íjat, hogy oldalt ne dűljön. A húr úgy engedi el a nyílvesszőt, mint mikor az olvadó hó súlyától megkönnyebbült ág egy tavaszi reggelen halkan megrezdül. A kísérletek során nem foglalkozhattunk a tegez kipróbálásával. Jó lett volna a kettőskantár használatát is megismerni nyilazás közben. Az egyik kantárt a nyereggombon rögzítik, a másik hosszabb az íjat tartó kézben szokott lenni lazábban tartva. Ezt nem lehetett sportnyergekkel kivitelezni. Az említett szűk anyagi keretek akadályozták a részletesebb munkát. Az, hogy nem történt bukás kantárba lépés miatt, csak annak tulajdonítható, hogy a lovak felálló sörénye meggátolta a kantár lecsúszását. A lóhátról való nyilazás lényege, a fenti hiányosságok el nem hallgatása mellett, megoldottak tekinthető. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Mint a szövegből is kitűnt, ez a régészeti kísérlet, amelyet W. F. Paterson a közel-keleti íjászat szakértője arra érdemesített, hogy az Archery International 1981. évi februári számában ismertesse,

21 többek segítségét is igénybe vette. Köszönetemet fejezem ki Trogmayer Ottó és Fodor István régészeknek, Székely Orsolya rendezőnek, a kitűnő visegrádi lovasoknak, név szerint Koncz Antal, Felbert Mihály és Viszkert András erdészeknek, végül barátomnak, Luther Andrásnak szíves közreműködésükért. Problems of the Hungarian archery in the time of the 9th century conquest Gyula Fábián This study can be considered as a description of a typical „archaeological experiment." After being requested by the Hungarian television the author, originally a naturalist, undertook the difficult task of constructing a genuin Hungarian composite reflex bow in front of the camera. The work began in February 1980, cutting maple wood, gathering shed red deer antlers, dissecting sinew from the „flexor digitorum" of the legs, tearing rawhide also from the noble wild which fell during the winter hunting. Some other materials, as birch bark etc. were prepared prior to the actual assembly of the bow. Working mostly in the open and in an old log cabin, the bow were built up step by step using the simple methods that were very probably employed by the first settlers in the 9th century. The replica of this historic bow thai drew 50 lb at 28 inches became „alive" at 16 July 1980. Three young foresters and expert horsemen, trained in archery by the author in Visegrád, were able with full success to demonstrate even the so called „back-shot" or „parthian-shot" with the old Hungarian bow riding in full gallop. From scientific point of view it can be mentioned : 1. This was the first experiment in making an exact „individual" replica according to a specified tomb of a 9th century graveyard (0. Trogmayer excavations in Békés, Hungary), 2. it can be an experimental proof concerning the relationship between the Sassanid and Hungarian bow design, 3. there are no more secrets of the raw materials which were used in the old times, 4. it is enough a half year to build such a composite bow, which consists of maple core, sinew backing horn and antler plates, 5. shooting with the bow and arrow from horseback is not so difficult as earlier were described by the historians. Note: The bow with several arrows can be seen now in the collection of Dr. Ch. E. Crayson, Clatskanie, Oregon, USA. 21 Paterson, W. F., The hungarian horse archer. Archery International, 1981. February. 1. issue. 76