A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)
Régészet - Fábián Gyula: Újabb adatok a honfoglalás kori íjászat kérdésköréhez
Mivel a túróenyv rendkívül eró's és nedvességnek jól ellenálló, szívesen alkalmazom a fa és azaru, a fa és csontlemezek illesztésekor. A túróenyv úgy készül, hogy nem zsíros tehéntúróhoz tizedrésznyi olhatlan cagy oltott meszet adagolunk és a mézszerűen folyó hideg enyvvel ragasztunk (azaz „kazeinenyvvel".) Kísérletileg kipróbáltam, hogy a szegedi Fehértó gyűjtött, kivirágzott száraz sziksóval (nátriumkarbonát) szintén jó túróenyvet lehet készíteni. Bár a honfoglalás korában olyan nagy szikesekkel nem lehetett találkozni, mint az alföldi nagy lecsapolások után, mégis a pleisztocén alkalikus altalajból, kisebb tófenék-kiszáradásokon vagy semlyék szélén, ahol a holocén fedó'réteg elvékonyodott, Oroszlány István szerint, gyűjthettek sziksót. 15 Nem zárható ki tehát az a lehetó'ség, hogy a magyar mesteremberek is dolgozhattak ezzel a nagyon eró'sen kötő enyvvel. A SZERSZÁMKÉSZLET Aki a mai korban reflex íjreplikákat készít, bizonyos mértékig kiegyezik a szerszámok dolgában. Nem használunk modern műhelyt, de nem is okozunk magunknak fölösleges nehézségeket. A következő' szerszámok elegendők: igen éles kis faragó balta, fűrész, kés. Kell még simító reszelő', tűzhely, üst, enyvfó'zó' edény, vaddisznószó'r ecset. Rengeteg munkát el lehet végezni tört üvegcseréppel. Ez utánozza a régi obszidián kaparókat. Nem használunk csavarszorítókat. Kis félbevágott bodza rudacskákkal és zsinórral (nyersbó'rszíjjal) jól lehet gúzsolni. Végeredményben minden munkát műhely nélkül, szabadtéren el lehet végezni. Erró'l az íjkészítésről készült filmfelvételek is tudósítanak. A szerkesztés elvei A legfontosabb szerkesztési alapelv az, hogy a rendelkezésre álló nyersanyag határozza meg : hogyan induljunk el a munkával és a munkafázisokat milyen sorrendben végezzük. A levágott karvastagságú juharhusángot meg kell nézni, hogyan görbül. Úgy kell faragni, hogy egyenes tengelyek legyenek, a fölösleges fát lebaltázva le kell jutni a vékony fabél csatornáig. így látni lehet a szálirányt. Meg is lehet hagyni a bél finom árkát, ezt ugyanis ki fogja tölteni az ín és enyv. Ha készre faragtuk az inas oldal tükrét, a másik oldalon faragunk. A következő' változatok lehetségesek aszerint, hogy milyen darabokhoz jutottunk. a) A markolatot és a két kart faragjuk egyetlen darabból és a szarvakat toldjuk be fecskefark csapolással. b) Két különböző' karral dolgozunk, amelyekhez természetes növésű felhajló szarvak tartoznak. Hosszas keresgéléssel lehet két egyforma növésű fó'ágat és hozzátartozó mellékágat találni. Ennél a változatnál a markolatot csatoljuk össze egy betét fával. c) Lehet, hogy megvan a két kar és az átmenet a szarvakba, de ezek nem hajlanak fel eléggé a megfelelő' szögben. Ilyenkor a felhajlítás helyén főzzük a fát és formára kötözve megszárítjuk. Különösen az avar íj alakja sugallja azt, hogy ezzel a 15 Dr. Oroszlányi István ny. egyetemi tanár szóbeli közlése valamint Szabolcs I, A vízrendezések és öntözések hatása a Tiszántúli talajképződési folyamatokra. Akad. Kiadó, Budapest, 1969. p. 79. 70