A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Régészet - Fábián Gyula: Újabb adatok a honfoglalás kori íjászat kérdésköréhez

A SZARUANYAGOK Valamikor tévesen az volt az elképzelésem Hankó Bélának a magyar szarvasmarha eredetére vonatkozó, ma már túlhaladott elméletéhez csatlakozva, hogy a hosszú szarvú szürke magyar marha kitenyésztése az íjkészítéssel függhetett össze. Bökönyi Sándor és Matolcsi János

12 vizsgálatai kiderítették, hogy a honfoglalás korának sírjaiban nincs nyoma a hosszú szarvú fajtának. Honnan vehették tehát a magyar íjkészító'k az íjaikhoz szükséges, legkevesebb 40—45 cm hosszú és 3—3,5 cm széles szarulemezeket? Hosszú bivalyszarv tülkökhöz jutottak hozzá? Cserélték vagy vették a szaruanyagot? Kisebb szarucsíkokkal dolgoztak? Egy hikszosz íj replikám készítésekor ezt kipróbáltam. Jó megoldás, iráni íjkészító'k dolgoztak így. A keletázsiai vizibivaly lenne az ideális alapanyag-szolgáltató a szarulemezekhez. De ez nem jöhet szóba. Juhszarvak igen görbültek vagy nagyon csavartak. Muflon nem volt még a magyar faunában abban az időben. így a szaruanyag eredete tekintetében még csak valószínű elképzeléssel sem tudok szolgálni, pedig a Regino krónika határozottan „szaruval megerősített" íjról beszél. A szarulemezek készítésekor egy másik elfeledett népi mesterség, a fésűs mester fogásaiba kell beletanulni. Ugyanúgy ahogy az ember a levágott juharhusángban meglátja, hol van benne az íj, a szarutülök hajlásából is látni, honnan lehet kivenni a hosszú keskeny lemezeket. A tülkök legtöbbször kissé csavartak, ezért akkor jön ki egyenes vonalzó alakú szelet, ha helikális vonal mentén fűrészelünk. Utána forró vízben lágyítva, ellenkező irányú csavarással, olyan, a belső oldalán homorú szarulemezt kapunk, amely mai hasonlattal élve a kerékpár sárhányóira emlékeztet. A szarut néhány percig, erős forrásban levő vízben lehet jól idomítani. A homorú keresztmetszetet azonban, amely a szaru eredeti héjas szerkezetét őrzi, nem kell feltétlenül présben kilapítani. Inkább az íj karjait faragjuk ki lapos lencse alakú keresztmetszetre. így a szarut és falemezt úgy illeszthetjük, mint ahogy az izületi vápa a természetben is összesimul. A hosszúkás szaruvályuból alig emelkedik ki a famag. Ez ad összeenyvezve törhetetlen hajlós íjkart, az inazással együtt. Arra is lehetne gondolni, hogy a szaru alakítását izzó parázs felett végezzük. Próbáltam, nem lehetetlen. De egy pillanat alatt bekövetkezhet az anyag vörösre égése és akkor vége a ruganyosságának. Nem elképzelhetetlen, hogy régen egy igen ősi módszert használtak, a nedves, trágyás árokban való puhítást. Az eljárás az észak-amerikai indiánok vapiti agancsból készült íjainál maradt fenn. Elsősorban agancs puhításra való, de a szaruhoz is ugyanúgy alkalmazható. Kellő hosszúságú kétarasznyi mély árkot ásnak. Alját kibélelik nedves lombbal vagy állati trágyával. Erre helyezik rá a puhítandó darabokat és befedik jó arasz vastagságú nedves trágyával. Kap még egy ujjnyi vastag agyagot, aztán tüzet raknak felette és élesztik a parazsat egy éjszakán át. Másnap ki lehet a tárgyat venni és az előkészített formához kötözni.

13 A CSONT ÉS AZ AGANCS Mint említettük a hunok, avarok és a magyarok, de elvétve más íjász népek is a merev íjvégeket vagy másnéven íjszarvakat csontlemezekkel díszítették, merevítették. 12 Matolcsi J, A háziállatok eredete. Mezőgazd. Kiadó, Budapest. 1975. p. 139—140. 18 L. ismét Sampson 1979. 68