A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Művészettörténet - Szuromi Pál: A kifejezés bűvöletében (Varga Imre művészetéről)

Szinte a legegyszerűbb motívumokat, eszközöket használta az alkotó. A háború kataklizmái többnyire még most is a lesoványodott, megcsonkult katonát juttatják eszünkbe másrészt könyvekből, filmkockákról vagy személyes tapasztalatból jól ismerjük a kitüntetések, az étkezések sajátságos tárgyi kellékeit. Együtt van tehát a köznapi és a kivételes attribútum, a realitásokkal számoló művészi magatartás. De észrevesszük azt a szellemi többletet is, ami ebból az alapállásból kibontakozik. Mert egymásra kérdeznek itt a rongyolt katonazubbonyból előbukkanó csonka végtagok és a fényes kitüntetések, ahogyan az utóbbi elemekkel ritmizál a felénk tartott üres csajkaforma. Mintha utólagos megértést vagy tanúságtételt követelne tőlünk társai nevében is ez a feje sincs, értelmetlenül elpusztult és „hősnek" titulált közkatona. A nemzeti sorskérdésekkel való etikus szembenézést példázza Varga alkotása, ugyanakkor az emberi felelőtlenség, gonoszság történelmi produktumaira figyelmeztet. Egyszerre eleven testiségében és többsíkú szellemiségében érzékeljük a virtuózán mintázott, meghökkentő figurát; egyszerre sajnáljuk, félünk tőle, tán mosolygunk is hetykeségén. A groteszk és a tragikus hangvétel remekbe sikerült ötvözete ez a plasztika, amit a jellegzetes címadás is megerősít. Nem véletlen, hogy a művész többféle változatban kipróbálta a kompozíciós ötletet, míg végül az életnagyságú bronzplasztika az Oslói Nemzeti Galériába került. A Hősi emlékmű köztéri kivitelezésére viszont még nem kapott megbízást az alkotó. Ám ne időzzünk tovább ennél az alkotásnál, jóllehet kulcsfontosságú az életműben. Hisz Varga Imre rangos, foglalkoztatott és termékeny művész. Közel félszáz köztéri művet alkotott mintegy negyedszázad alatt, melyeknek egy része külföldre került (Belgium, Olaszország, Szovjetunió, Lengyelország, Norvégia, Jemen). Rendszeresen szerepel a hazai s külföldi kiállításokon, munkásságát a legmagasabb szintű állami, kulturális kitüntetésekkel is elismerték. Művészetének jelenléte, szemléletformáló hatása kitörölhetetlen a hatvanas, hetvenes évek képzőművészeti életéből ; nagy lendületű, gazdag pályaképe alapján a kortárs szobrászat egyik reprezentatív egyénisége. Olyan kiemelkedő, színvonalas emlékművek és köztéri munkák állnak mögötte, mint a Debrecenben elhelyezett Professzor, a Mohácson felállított Lenin s Radnóti Miklós szobor, aztán a Budapesten látható Partizán és Károlyi Mihály emlékmű, nem is szólva jó néhány kisplasztikáról vagy az előbb emlegetett Hősi emlékműről. De hát honnan indult, miféle útvonalon haladt ez a szépen ívelő művészi pálya? Miféle szemlélet és módszer jellemezte az alakuló, változó alkotói gyakorlatot, s mi az, ami az eredményeket, a népszerűséget magyarázza? Keveset tudok Varga Imre gyerekkoráról, fiatalkori éveiről. A lexikon adatai szerint: 1923. november 1-én született Siófokon, s meglehetősen későn, 27 évesen került be a Képzőművészeti Főiskola szobrász-tagozatára. Pedig korán megmutatkokozott tehetsége, igaz, éppenséggel a festészet területén. Tizenhárom éves volt, amikor egy képe nyilvánosságot kapott Párizsban. Ehhez az időszakhoz, ugyanehhez a városhoz kapcsolódik első jelentősebb külföldi útja is. Vargában tartósabb nyomokat hagytak a művészeti, szellemi jellegű benyomások, egyáltalán a francia kultúra megismerése. A későbbi évtizedekben született munkák egy részének témája, hangvétele és címadása jobbára egyértelműen ezekre az élményekre utal, de művészetének egész szellemisége, formavilága is ösztönző inspirációkat kapott a francia kultúrától. Másféle élményeket jelentett a második világháború s a vele együttjáró katonai szolgálat. Legtöbb művész számára valamilyen formában meghatározó jelentőségű a főiskolai évek, a főiskolai mesterek hatása. Az a légkör, az a szellemi atmoszféra, amely megbízható szakmai ismereteket és természetes kibontakozási képességeket 389