A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Régészet - H. Vaday Andra: Késő szarmata agyagbográcsok az Alföldön

bronzos csillogású. A jó technológia következtében a kerámia falvastagsága sokkal vékonyabb, mint a kézzel formálte. Sokkal gyakrabban díszítik ezt a fajta edényt, a díszítésmód is sokkal változatosabb, mint a kézié. Díszítik az edény peremét és a vállrészt. A plasztikus bordadísz mellett gyakori a többszörös bekarcolt egyenes, hullámvonal, zeg-zug minta, félkörös kötegek, benyomott, beszurkált ék alakú, félkörös, négyzetes és körös díszítés, valamint a karcolt és beszurkált fésűs dísz. Sokszor a felsorolt díszítésmódok kombinációjából alakult ki a teljes minta.

2 A lassú, kézi korongon készített edényeknek az Alföldön eddig két fó típusa fordult eló'. Az elsőben a korongolt közép- és kisméretű hombároknak és nagyméretű kézzel formált fazekaknak megfelelő űrtartalmú fazekak tartoznak. Alapvető formai különbség a peremképzésben mutatkozik. Gyakori a vízszintesen vágott, visszavágott vagy síkozott, tagolt perem, néhánynál a fedőhorony is megfigyelhető. (Pl. I. tábla 2., II. tábla 1—3). A vállban szélesedő, gömbölyűbb hagyományos formák mellett (I. tábla), a felső harmadban élesen megtörő, csaknem egyenes szakaszokból álló profilú fazekak (II. tábla) is előfordulnak. A fenék minden esetben vágott. A második típusba az agyagbográcsok tartoznak. Eddig csak telepeken kerültek elő, de a keltezési nehézségek és a formafelismerés hiányában nem foglalták el helyüket a korszak kerámiáján belül. A következő lelőhelyekről ismerünk bográcsokat: 1. Hódmezővásárhely, Fehértó: 5. lelőhely, 3. gödör, ill. a „ház" padlótapaszai közül egy bográcshoz tartozó négy töredék került elő

3

. 2. Hódmezővásárhely, Solt Pálé: I. telep, a zsugorított csontváz melletti edénytörmelékek közül egy bográcsfültöredék.

4 3. Orosháza, Monor: telep, temetőanyag egyaránt került be erről a lelőhelyről, de nem lehet már eldönteni, hogy a csaknem teljesen ép bogrács honnan származik

5

. 4. Örménykút, Puszta dűlő, Matusik tanya : egy fültöredék és két hasonló anyagú díszítetlen oldaltöredék

6

. 5. Tiszaföldvár téglagyár: négy vagy öt bográcshoz tartozó bográcstöredék több gödörből

7

. A bográcsok formai jellemzője az edényfal meghosszabbításában a perem fölé emelkedő két fül, a hasonló anyagú fazekaknál már megismert síkozott és vágott perem, ívelt nyak, nyomott gömb alakú alsó rész. A fentebb felsorolt példányoknál csak kisebb részletekben mutatkozik eltérés. Az orosházinál a félkörösen kiemelkedő fület az edényfalból húzták fel, majd az ív közepén átfúrták. Az ívet egysoros, ferde bevagdalásos borda kíséri. A peremmel párhuzamosan erős borda fut körbe, a fül kezdeténél a fül bordájához simul, majd a lyuk mellett hegyesszögben megtörve lefut. Ezen is ferde, bevagdalt minta, (V. tábla). Az edény szájátmérője 22,4 cm. magassága (a fül nélkül) 12,4 cm. 2 Az észak-magyarországi, dél-szlovákiai anyagban, a szarmata-germán szállás terület peremterületén e díszítésmódok néhánya már korábban feltűnik a határkereskedelem, ill. germán infiltráció következtében, de számuk nem jelentős, nem hatolnak le mélyen a szarmata barbaricumba, s pillanatnyilag úgy tűnik, hogy sem területileg, sem kronológiailag, sem ethnikailag sőt technológiai szempontból sem teremtenek kapcsolatot a mi darabjainkkal. A fazekakon jelentkező mintákra pl. Párducz (1938) Abb. 12. 8 Párducz (1952) X. tábla 3—6. A X. tábla 3. fotójának állása helytelen. 4 Párducz (1935), XXXIV. tábla 8. 5 Kovalovszki J., Orosháza és környéke a magyar középkorban, in: Orosháza története. (Orosháza, 1965) 194., VIII. tábla 2. „különleges alakú és díszítésű" példánynak írja le az Árpád-kori kerámia között. e Békés megyei topográfia 40. lelőhelye. A darabot Szőke B. Miklósnak köszönöm. ' A szerző 1976 óta folyó ásatásából. 32