A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Újkori történet - †Sárközi István: Adalékok Dénes Leó munkásmozgalmi és közéleti munkásságához

kapcsolata volt. Azon kevesek egyike volt Szegeden, akik a harmincas években az égetően fontos antifasiszta népfrontos stratégia megvalósításához posszibilis egyéniségek voltak. Ezeknek száma azonban az illegális kommunista mozgalomban csekély Szegeden ebben az időben. A fasiszta erőszakgépezet Szegeden csírájában fojtotta el ennek próbálkozásait. Dr. Szepesi Imre, aki meghatározó egyénisége lehetett volna a széles alapzatú antifasiszta erők összefogásának, már 1934-ben elhunyt. Dénes Leó izraelita volta miatt és az 1919-es Tanácsköztársaság idején történt elkötelezettsége folytán csak mélyen leplezett illegális tevékenységet végezhetett. Még így is a szegedi rendőrség által a megbízhatatlan kommunista, vagy kommunistagyanús személyek listáján a 8. helyen szerepelt. Megemlíti, hogy a szegedi rendőrség által a május elsejék előtt őrizetbe vett kommunistagyanús személyek összeszedése során ő mindig a nyolcadik volt. „A felszabadulás után — írja Dénes Leó —, a kezünkbe került a nyilvántartott kommunisták listája: 42-en szerepeltünk rajta, én a 8. voltam", Megírja, hogy ezt a listát és még 34 dokumentumot a felszabadulás után a Párttörténeti Intézetnek adta át.

8 Amikor a hitleristák 1944. március 19-én megszállták Magyarországot, s a belügyminiszteri rendeletre a szegedi kerületi rendőrfőkapitány bezáratta a Munkásotthont és a szociáldemokrata pártot, a szakszervezeteket, Dénes Leó ezt megelőzően bizalmas értesítést kapott Fricsay Ferenc katona-karmestertől és Brausvetter Jánostól, majd ezután Papdi Györggyel, pártszervezet titkárával a Hétvezér utcai Munkásotthonba sietett, hogy megsemmisítsék a bizalmas iratokat, többek között a szimpatizáns pártoló tagok névjegyzékét. Ott volt Bucsezán Miklós, az otthon gondnoka is. [Mindezt nem egyszer megerősítette leánya, Bucsezán (Bányász) Ilona is.] 1944 márciusa végén és április elején egymásután sorra letartóztatták s elhurcolták a kommunistákat, a baloldali érzelmű munkásokat, értelmiségieket. Kit Budapestre, a budai Margit körúti gyűjtőbe, kiket Boriba, másokat Dachauba vagy Ricsére, az ottani internálótáborba irányítottak. Dénes Leót munkaszolgálatosként Újvidékre vitték, s az ottani német katonai repülőtéren osztották be szolgálatra. A Szegedet ért ismétlődő légitámadások, meg a Vörös Hadsereg közeledte miatt 1944 augusztusában Szegedre irányították légoltalmi szolgálatra azt a munkaszolgálatos osztagot, melyhez Dénes Leó is tartozott. Itt sikerült kapcsolatot találnia több elvtársával, többek között a már korosodó, de az ifjú kommunisták által nagyon tisztelt Széli Sándorral, továbbá Dobó Miklóssal, Valentiny Ágostonnal, akik arról értesítették, hogy a Vörös Hadsereg napról napra közeledik Szegedhez és küszöbön áll Szeged teljes kiürítése. Október 8-án Széli Sándor és Székely László, valamint Dobó Miklós azt üzenték neki, hogy sürgősen igyekezzék megszökni az alakulatától. Több társával együtt úgy döntöttek, hogy nem vonulnak vissza az alakulattal és 1944. október 9-én, az esti órákban megszöktek a Szegedtől mintegy 15 kilométerre levő Kossuth-kútról és még akkor éjszaka Szegedre érkeztek. A külvárosban a Csala-féle vendéglőben rejtőztek el éjszakára, Kosa Lászlóval. Október 10-én észlelték először szovjet előőrsök megjelenését a Boldogasszony sugárút — ma Április 4. útja — felől. Másnap reggelre a Vörös Hadsereg alakulatai harc nélkül elfoglalták Szegedet s Dénes L. értesítést kapott elvtársaitól meg Valentini Ágostontól, a Szociáldemokrata Párt akkori szegedi titkárától is, hogy 11-én sürgősen menjen be a városházára. Október 11-én délelőtt a „torony alatt" találta már a szovjet tiszteket, és a velük tanácskozó Pálfy Györgyöt, az elmenekült főispán által megbízott polgármestert, továbbá Valentiny Ágostont, Komócsin 8 Tanácsok Lapja 1975. Dénes L., Emlékeim Szegedhez kötődnek. „Az elmúlt két évtized" című gépelt visszaemlékezés 15 oldal. MFM. tört. gyűjt. 330