A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Újkori történet - †Sárközi István: Adalékok Dénes Leó munkásmozgalmi és közéleti munkásságához

A Tanácsköztársaság megdöntése után Dénes Leó az ellenforradalmárok kezére került Budapesten és a Zrínyi utcai rendőrségi fogdába zárták vizsgálati eljárás céljából. A rendőrségi cellában sorstársa volt Varjas Sándor, egykori középiskolai tanára, kommunista filozófus. Varjas Sándort 12 évi fegyházbüntetésre ítélte az ellenforradalmi rendszer, de 1922-ben túszcserével kiengedték a Szovjetunióba. Dénes Leót pedig két heti felügyeleti vizsgálat után — szigorúan korlátozva mozgási szabadságában — rendőri felügyelet alá helyezték.

1 Felismerve, hogy munka- és kenyérkereseti lehetősége szinte lehetetlen, 1920. januárjában arra az elhatározásra jutott, hogy illegális úton, elvtársainak segítségével átszökik Csehszlovákiába, majd folytatja útját a Szovjetunióba. Egy közeli rokona, Czóbel Lajos bányász segítségével Somoskőújfaluban a bányászok közé rejtőzve, 1920 márciusában sikerült is átjutnia Csehszlovákiába. Lubochnyán (Liptovszka) egy fűrésztelepen dolgozott fizikai munkásként.

2 Ott belépett a Cseh-Szlovák Kommunista Párt Ruzsomberek községi területi szervezetébe s egyúttal s ezzel egy időben tagja lett a Szlovák Famunkások Szakszervezetének is. Ausztriából, főleg Bécsből, pedig folyamatosan eljutottak hozzá az újjászerveződő Kommunisták Magyarországi Pártjának elméleti és politikai kiadványai, sajtóanyagai, folyóiratok és könyvek is. Ezeket felhasználva oktatta az ottani elvtársakat, s Szegedre is jutott a megszerzett s Magyarországon szigorúan tiltott kommunista sajtótermékből. Magyarországi elvtársaival kapcsolatot tartva, meggyőződött arról, hogy a magyar rendőrség figyelmét elkerülte személye, nem keresték. így elhatározta, hogy visszatér. A kommunistákra szükség volt a párt újjászervezésében és a politikai munkában. Távozásához hasonló úton-módon tért vissza 1923 tavaszán. Szegedre érkezett és itt azonnal kapcsolatot keresett a munkásmozgalom itteni harcosaival. 1923—1926 között a szegedi Silvánia Faipari Vállalat fűrésztelepén kapott munkát. Eleinte fűrészkezelőként dolgozott, majd a kiskőrösi telepre helyezték át, ahol 1928-ig állt alkalmazásban. Onnan kilépve a szegedi Back-malomban helyezkedett el főkönyvelői minőségben. De csak 1930 nyaráig dolgozhatott ott, mert a munkások ellen foganatosított intézkedés megtagadása miatt elbocsátották. Ezután egészen 1932-ig alkalmi munkák vállalásával tartotta fönn magát. Csehszlovákiából történt visszatérése után Szegeden rögtön belépett a szociáldemokrata párt szegedi szervezetébe. A pártvezetőség, de még inkább a baloldali érzelmű szervezett munkások megbízásából az ifjúság között fejtett ki marxista nevelő munkát. Szemináriumokat vezetett és a munkás kultúregyesületekben és sportegyesületekben tevékenykedett. A Munkás Testedző Egyesületnek alelnöke volt a 30-as években. Közvetlen, folyamatos elvtársi és mozgalmi kapcsolatot tartott fönn a kommunista dr. Szepesi Imrével, (aki megyeszerte és országosan hírnevet, elismerést szerzett a munkás és értelmiségi liatalok marxista nevelésében), továbbá: Széli Sándorral (a Szabóipari Dolgozók Szakszervezetének baloldali titkárával), Ladvánszky Józseffel (az építőipari munkásság forradalmi szellemű és elismert vezető egyéniségével), Gombkötő Péterrel (aki az 1930-as években vezető egyénisége volt az illegális kommunista szervezetnek és szervezkedésnek), Csúri Mihállyal (az építőipari munkásság szakszervezete egyik vezetőjével), Szilberman Gyulával, Szilberman Ferenccel, Szilberman Erzsébettel, (= Szegeden marxistává fejlődő fiatalokkal), valamint jó kapcsolata volt (a szociáldemokrata pártszervezet vezetőségi tagjával és a Vas és Fémmunkás Szakszervezet szegedi szervezetének titkárával): Papdi Györggyel, aki a II. világháború idején a szegedi pártszervezet titkára volt, 1 Móra Ferenc Múzeum történeti gyűjteménye (továbbiakban : MFM tört. gyűjt.) 80. 219. 8 2

Uo. 327