A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Újkori történet - Lengyel András: Az államkapitalizmusba hajló szociálliberalizmus egy magyar koncepciója (Móra Ferenc 1918 végi politikai programtervezetei)

követelései ezek" című rész) ugyanis így kivonatolható : 1. A közszabadságok és az egyéni szabadság megeró'sítése; 2. Gyökeres agrárreform; 3. Iparfejlesztési politikánk teljes revíziója; 4. A kereskedelemellenes irányzat ellen való küzdelem; 5. Olyan szociálpolitika, amely a dolgozó néprétegek szellemi, erkölcsi és anyagi megeró'sítését hatékonyan biztosítja; 6. Gyökeres adóreform; 7. Az egész oktatásügy egységes és korszerű reformja; 8. A nemzetiségi béke megteremtése; 9. Az állam és egyház szétválasztása; 10. Ausztriával és a külfölddel szemben olyan politika, mely gazdasági és állami önállóságunkat s a népek közötti megértést és tartóst békét biztosítja; 11. Pacifista és szabadkereskedelmi külpolitika folytatása, a népek között levő gazdasági és politikai válaszfalak kiküszöbölésével; 12. Nemzetközi döntőbíróság. A muníciógyártás államosítása. Általános hadsereg helyett milícia.

12 E kivonat pontjai, mint látható, szinte teljesen egyeznek Móra rövidebbik tervezetével, s egybevágnak a hosszabbikkal is. A fő pontok itt is, ott is azonosak. Szabadságjogok, agrárreform, ipar- és kereskedelem reform, szociálpolitika, adórendszer, állam és egyház viszonya, külpolitika-váltás — ezek azok a kérdések, amelyek mindkét programból kihámozhatok. S ha azt is tudjuk, hogy az országos program első pontjában valójában benne van mindaz, amit Móra tervezete első három pontjában vázol (tehát nemcsak a köz- és egyéni szabadságjogok biztosítása, de a közigazgatás reformja is), az egyezés még nyilvánvalóbb. A mégis megmutatkozó különbségek a kivonatoló-értelmező Móra tudatos korrekciói: elszakadása az „alapszövegtől". 5. Móra változtatásai önmagukban természetesen nem adják meg tervezetének saját karakterét, irányzati helyét. Az a tény, hogy tervezetének mindjárt az indítása is más, mint a mintájául szolgált országos programé, s az, hogy nagyobb hangsúlyt adott a közigazgatás korszerűsítésének és az agrárreformnak, s hogy átvette tervezetébe a (szegedi) feministák

13 szociális követeléseit (stb.) — önmagukban még keveset árulnak el a tervezetről. Változtatásaiból persze az azonnal nyilvánvaló, hogy Móra igazi „realista", két lábbal a földön járó ember volt; annak adott tervezetében hangsúlyt, ami valóban hangsúlyt érdemelt. Mind a közigazgatás elmaradt reformja, mind az „agrárkérdés" megoldatlansága, tudjuk, akut problémaként húzódott végig a megelőző fél évszázadon. Megoldatlanságuk súlyos szervi bajokat jelzett. Ám az ilyen arány bel i-tematikai „eltérések" mikrofilológiai számbavétele helyett célravezetőbb inkább Móra tervezetének egészét, mint egységet, szemügyre venni. Programja ugyanis nem innen-onnan összeszedett, szervetlenül egymás mellé sorakoztatott követelések halmaza, hanem erős belső logikájú, jól fölépített politikai koncepció — követelésekben és intézkedésekben megfogalmazva. Koncepciója ráadásul átfogja a társadalmi élet főbb szintjeit s egészében a kapitalizmus egy sajátos, új modelljét képviseli. A kapitalista társadalomnak az az eszménye, modellje, mely Móra programjában — intézkedések és követelések rendszerén keresztül — alakot öltött, több rétegű, összetett kapitalizmus-modell. Első szintje, jól kivehetően, tradicionális polgári követelésekből áll ; Móra ide tartozó követeléseinek, törekvésének célja kétségkívül a feudalizmus akkor még megvolt elemeinek, „maradványaidnak lebontása. Programpontjai közül szinte teljes egészében itt említhető az I. (a szabadságjogok biztosítása), a I. (a közigazgatás 12 E kivonat minden betűje magából a programból való; voltaképpen csak a kifejtő-részletező részeket hagytuk el — úgy, ahogy Móra is tehette. 13 A szegedi feministák 1918. december 8-án naggyűlést tartottak; gyűlésükön Móra is beszélt Vö. Vajda, i. m. 93—96. 291