A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Újkori történet - Lengyel András: Az államkapitalizmusba hajló szociálliberalizmus egy magyar koncepciója (Móra Ferenc 1918 végi politikai programtervezetei)

Kívánja ezen kívül a Radikális Párt: 2. a feudális felsőház helyett a demokratikus felsőházat; 3. a sajtó, az egyesülés és a gyülekezés legteljesebb szabadságáról hozott néptörvény legliberálisabb értelmezését mindenki számára; 4. az esküdtszékek hatáskörének kiterjesztését és a bírói függetlenség minél szélesebb kiépítését. II. A közigazgatás és a hadsereg demokratizálása. A közigazgatás demokratizálásának alapja már adva van a községi választói jog reformjában; teljes kiépítéséhez hozzátartozik a közigazgatás egyszerűsítése és meggyorsítása, aminek előfeltétele viszont a közigazgatás szakszerűvé tétele. A virilizmus eltörlendő; a városi képviselőtestület tagjainak száma apasztandó, de a közgyűléseken való megjelenés kötelezendővé teendő; aki polgártársai megtisztelő bizalmát elfogadta, fizessen érte munkájával. Ami a hadsereg kérdését illeti, a Radikális Párt föltétlenül pacifista álláspontjánál fogva a hadsereget csak milicia formaijában akarja fenntartani, a belső rendet a rendőrség és csendőrség szaporításával óhajtja biztosítani. III. Az egyéni szabadság biztosítása. A radikalizmus belső erejét mindig a klasszikus liberalizmusnak az az alaptétele adta meg, hogy az egyéniséget fel kell szabadítani minden káros gazdasági és eszmei köteléktől. Programunk egyik pillére ez volt a forradalom előtt s ez marad a jövőben is. Ennélfogva követeljük a társadalmi és gazdasági szervezkedés szabadságát mindenki számára s követeljük e szabadság törvényes védelmét bármerr-öl jövő terrorral szemben. IV. Az agrárreform kérdése. A demokratikus magyar népállam alapja a magyar földműves demokrácia megteremtése a földjavítással kapcsolatos és a többtermelést biztosító földosztás útján. Kívánjuk tehát a hitbizományok eltörlését, az egyházi javak szekularizálását s az öszszes földbirtokoknak méltányos megtérítés mellett állami tulajdonba vételét és járadékbérletrendszerben a földművelők kezére juttatását, úgy azonban, hogy az eredmény gazdasági előhaladás és ne visszafejlődés legyen. A primitív földosztás jelszava fékezhetetlen kívánságokat és indulatokat vált ki, amelyek a termelési rend telj es felbomlására vezetnek. A jöldkérdést úgy kell megoldani, hogy az ország területének egy darabja se szolgálhassa a renyheséget és értelmetlenséget, sem a magánnyerészkedést és spekulációt. Sokkal bonyolultabb ez a kérdés semhogy egyszerre minden vonatkozására ki lehetne térni ezen a helyen. Néhány alapvető szempontot mégis leszegezünk. A föld a parcellavevő tulajdonává^ csak háromévi folytonos müveléssel válik, addig átmenetileg a telepítési akcióé. Az állam közvetlen pénzsegélyt csak a gazdaság berendezéséhez és a talajjavítási műveletekhez adjon, de a föld vásárlását bízza rá meghatározott föltételek mellett olyan pénzintézetekre, amelyek az alacsony — békebeli — ár 90%-át folyósítják törlesztéses kölcsön gyanánt. A tulajdonosok részben a hitelt nyújtó intézetek kamatozó zálogleveleit kapják eladási ár fejében. 6 Móra megfogalmazása e ponton félreérthető, sőt talán önmagának is elentmondó, Programtervezetének előbbi bekezdésében ugyanis arról van szó, hogy a föld állami tulajdonba kerülne s a „földművelők" csak „járadékbérletrendszerben" kapnák azt meg. Itt tehát a „parcellavevő" tulajdona kifejezés vagy laza fogalmazás eredménye (s tulajdonképpen a járadékbérletes „tulajdonát", azaz bérleményét jelenti), vagy pedig Móra maga sem tisztázta magában teljesen a földtulajdon birtoklásának kérdését. 287