A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Újkori történet - Lengyel András: Az államkapitalizmusba hajló szociálliberalizmus egy magyar koncepciója (Móra Ferenc 1918 végi politikai programtervezetei)

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1980—57/7 AZ ÁLLAMKAPITALIZMUSBA HAJLÓ SZOCIÁLLIBERALIZMUS EGY MAGYAR KONCEPCIÓJA Móra Ferenc 1918 végi politikai programtervezetei LENGYEL ANDRÁS (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) 1. Irodalomtörténészek körében régóta közismert, hogy Móra Ferenc —jóllehet „tárcacsevegőként", „kései anekdótistaként" tartjuk számon — 1918/19-ben politikailag aktivizálódott, s szinte észrevétlenül a helyi — szegedi — közélet egyik vezető alakja lett. Földes Anna, Péter László s kivált Vajda László kutatásaiból, ha több nem, ennyi félreérthetetlenül kiviláglik.

1 E tény bizonyosságán még az sem változtat, hogy az ellenforradalom légkörében—„atrocitásoktól" tartva, vagy talán „csak" egyszerűen emberi gyengeségből — Móra maga igyekezett kisebbíteni politikai szerepvállalása jelentőségét.

2 Politikai állásfoglalásainak, még inkább pedig ideológiai pozíciójának rekonstruálása és megítélése, azonban már jóval bizonytalanabb ; ez igazában sem Földes Annának, sem Péter Lászlónak, sem a náluk jóval nagyobb s elmélyültebb tárgyismerettel rendelkező Vajda Lászlónak sem sikerült.

3 Az ellentmondásosság, „felemásság" ugyanis, mely így vagy úgy, de mindegyikük értelmezésében fölbukkan, ha nem is indokolatlan Móráról szólva, de nem is eléggé jellemző; jellemzéshez, minősítéshez ez kevés. A „polgári humanista entellektüel tartózkodása", a „radikális polgárság ideológiája", vagy pláne a „szocialista munkásság ideológiája", amelybe, állítólag, „átcsapott" stb. — mind olyan címke Mórán,

4 amely túl általános, s ezért semmitmondó. Oly sokféle jelenséget szokás velük megjelölni, hogy ember legyen a talpán, aki pontosan meg tudja határozni, mit is kell rajtuk értenünk. E — vitathatatlan részeredményekkel is járó—eredménytelenség okai, persze mélyen fekszenek. Részben ugyanis — Vajda alapvetése ellenére — mindmáig csak töredékesen s véletlenszerűen ismerjük Móra politikai megnyilatkozásait, tevékenységének írásban is tükröződő mozzanatait. Részben (s főként) pedig : az ötvenes-hatvanas években, amikor e kérdések tudományos szinten fölmerültek s választ igényeltek, történetírásunkban (s közgondolkozásunkban) még nem voltak meg a modern eszmetörténetnek azok a vívmányai, amelyek lehetővé tették volna e roppant bonyolult kérdéskör adekvát tárgyalását. Nyilvánvaló tehát, ha előrébb akarunk lépni, javítanunk is elsősorban e két ponton kell; új anyagokat s új elemzési-értelmezési szempontokat kell bevonnunk a munkába. 1 Vö. Földes A., Móra Ferenc. Bp. 1958. Bibliotheca, 58—78., Péter L., Juhász Gyula a forradalmakban. Bp. 1965. Akdémiai, 188—199. és 305—306., uö, Móra Ferenc a forradalmakban. Tiszatáj 1964. febr. és márc, Vajda L., Móra Ferenc útja 1917—1919. Szeged, 1962. Szegedi Ped. Főisk. Évk. 77—128. 2 Móra mentegetődzéseit 1. : Móra Ferenc levelezéséből. (Sajtó alá rend. Kőhegyi Mihály, Lengyel András.) Kecskemét, 1979. 90—95. 3 L. az 1. jegyzetben fölsorolt írásokat. 4 Az idézett jellemzések, sorrendben, Péter Lászlótól (Juhász Gyula a forradalmakban, 191.) és Vajda Lászlótól (i. m. 77.) valók. 285