A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Újkori történet - Péter László: A szabadkőművesség Szegeden 1870–1950

tagnak — köztük barátjának, Domokos Lászlónak — fölvételekor mondott. Joggal tartja Földes Anna ezt Móra szabadkőműves hitvallásának: „A szabadkőművesség lelkiereje halhatatlan jóságában, mély életében, belső szépségében van. Ez ősi elvekre épített transzcendentális fölfogás nincs ellentétben gyakorlati céljainkkal. A szabadkőművesség atmoszférája nem ismeri a hazugságot. Törvényünk: sisak alatt is lásson a szabadkőműves könnyet, pajzs alatt is érezze a szív dobogását. A szabadkőművesség az emberi boldogságért van. Legyetek hűséges katonák" (uo. 350). A világháború kitörésekor a szegedi „testvérek" némelyike nem vizsgázott éppen jelesen emberségből. Ezt a legilletékesebb, Móra Ferenc állapította meg 1914. október 30-án legjobb barátainak egyikéhez, Domokos Lászlóhoz, a Szeged páholynak kevéssel előbb Budapestre költözött tagjához írott levelében. A leghaladóbb tagjuk, a festőművész Szőri József, Ady rajongó szegedi híve, mindjárt az első csatákban elesett. Nyilván a Szeged páholy megbízásából Móra búcsúztatta. Éppen akkor született kisfiát a páholy kereszteltette meg, és egy sorsjegyet adott neki ajándékul. „Többi testvéreinket azonban szerencsésen hazasegítette az áldott reuma és kolera... Schweigert, Dérit, Nekichet, Szarnék dr.-t (nem is tudtam, hogy ilyen is van), HofFert. Van köztük olyan is, aki mint élelmezési tiszt állítólag szép summa pénzecskéket hazamentett. Kitalálhatod, melyik. (Engel Vilmos szegény, még csak a végrendeletét küldte haza, amit a lezajszki csata előestéjén írt; szerencsére mire megkaptam, ideért a tíz nappal később írt levele is. Ezredese annyira szereti, — corpstrainkommandóknál van mint századparancsnok —'•, hogy nem fogja többé tűzbe ereszteni.) Hazaszökött hőseink tiszteletére különben vakolás volt valamelyik este, s azon nekem kellett volna köszöntenem őket. Szívesen teszem, ha azt mondhatom nekik: derék, okos, józan emberek vagytok, hogy haza loptátok az életeteket, mert mi közötök nektek a Hohenzollern és Romanov urak összeveszéséhez. Arra azonban mégsincs bennem elég cinizmus, hogy mint hősöket ünnepeljem a jó fiúkat, s így én nem vettem részt az agapén. Munka a háború alatt nem volt, hamarosan nem is lesz. Akik gazdagok közöttünk, azok attól félnek, hogy valami bolond szegény ember ott megszorongatja őket, s ezért nemigen forszírozzák az összejövetelt, most meg már helyünk sincs, az a templom — az Árpádék emberségéből — előbb kórház lett, mint a többi. Elbocsátásoddal tehát várnod kell még, Lacikám, gondom lesz rá, hogy mihelyt lehet, megtörténjen; ez egyébként nem akadálya annak, hogy ha kedved van hozzá, addig is el ne járj abba a pesti páholyba, amelyikbe be akarsz lépni" (Móra Ferenc levelesládája, 92—93). A háború alatt el is lanyhult a páholyok működése, s csak 1917 második felében vették föl újra a rendszeres munkát. Ebből az időből is előkerült Mórának néhány páholybeli beszéde. Ezeknek háborúellenes következetessége Mórát a legrokonszenvesebb oldaláról világítja meg. Amit a Szegedi Napló vezércikkeiben lepleznie kellett, itt egyértelmű szavakkal hirdette : „Az, hogy a háborút senki sem akarta, sőt mindenki a békét akarta, és mégis eljött a háború, hogy megváltoztassa az ízét az életnek, csóknak, kenyérnek: akkor a világ berendezése rossz; akkor a társadalom szerkezetében van a hiba; akkor itt kell a gerendákat kicserélni, a szerkezeteket megváltoztatni, akkor az egész emberiségnek abba a műhelybe kell beállni, amelyben a szabadkőművesség évszázadok óta dolgozik olyan eszményekért, melyek közt úgy nem találtatik háború, mint istenkáromlás a miatyánkban" (uo. 353). „A háború emberi csinálmány, nem természeti törvény..." (uo.) 1918 októberében, még az őszirózsás forradalom kitörése előtt, a tisztikar újjáválasztása alkalmával Szígyártó Albert főmester beszédet tartott a páholyban, s demokratikus átalakulást sürgetett az élet minden pontján: a közoktatás megreformálását, a közegészségügy államosítását, a politikai jogok kiterjesztését, a drága277