A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Újkori történet - Géczi Lajos: Makó utcanevei 1851-ben

MAKO UTCANEVEI 1851-BEN GÉCZI LAJOS (Szeged, Csongrád megyei Levéltár) Több mint tíz éve jelent meg Inczefi Géza nagy jelentőségű munkája Makó környéke földrajzi neveinek névtudományi vizsgálatáról.

1 Művében közli Makó utcaneveit is.

2 Munkája során azonban nem használta vagy nem is használhatta a Csongrád megyei Levéltárban a Makói es. kir. vegyes szolgabíróság iratai között található telekkönyveket (Első feljelentési jegyzőkönyveket). Sajnos, csak Apátfalva, Földeák, Magyarcsanád, Makó, Nagylak, Sajtény jegyzőkönyveiről van tudomásunk. A jegyzőkönyvek értékes forrásul szolgálnak társadalmi, gazdasági és településtörténeti szempontból. A jegyzőkönyvekben nagyszámú földrajzi (bel- és külterületi) nevet találhatunk. A telekkönyvezés felé az első lépéseket a betáblázásokról szóló 1840. évi 21. te. tette meg, bár már korábban is voltak be- és kitáblázási jegyzőkönyvek (1723. II. 107. te.) A modern telekkönyvi hálózat kiépítését az 1849. december 28-i igazságügyminiszteri rendelet kezdte meg. 1850. március 1-től telekkönyvi bejegyzéshez kötötte az ingatlanforgalmat, és ennek munkálatait az újonnan felállítandó járásbíróságokra bízta.

3 A járásbíróságokon külön telekkönyvvezető működött (Makón Verzár József). A telekkönyvi eljárás végleges rendezése 1855-ben történt meg a július 20-i IM. rendelettel és a december 15-i telekkönyvi rendtartással. Ez utóbbi a neoabszolutizmus korának legmaradandóbb rendelkezése volt, a kiegyezés után is érvényben maradt. A telekkönyvi rendszer felállítása nagy jelentőségű volt a kapitalista fejlődés által igényelt hitelélet megindításához. A munkálatok első lépése a telekkönyvi felmérés volt. Ezt a főtörvényszékek székhelyén működő telekkönyvi igazgatóságok irányították. Az első feljelentési jegyzőkönyvet a telekkönyvi oktató kezdte el vezetni, de folytatásával a jegyzőt, annak akadályoztatása esetén más alkalmas egyént bízott meg. A telekkönyvi oktató a járásbíróság közreműködésével a helységek elöljáróit felvilágosította a telekkönyvek célszerűségéről és hasznosságáról. A telekkönyvi oktató egy napra házszám szerint annyi egyént hívott maga elé, ahánynak birtokát egy nap alatt a hivatalos órák alatt jegyzőkönyvbe tudta venni. A jegyzőkönyvet a községi elöljáróság jelenlétében vezették, akik a nap végén azt aláírásukkal hitelesítették. 1 Inczefi G., Földrajzi nevek névtudományi vizsgálata (Makó környékének földrajzi nevei alapján) Bp. Akadémiai Kiadó 1970. 2

1. m. 241—258. 3 Magyarországot illető Országostörvény- és Kormánylap 1850. 8—14. 247