A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)
Néprajz - ifj. Lele József: A tápai Bokréta
gyászhírét közli a Bokrétás újság. Meghalt a tápai öreg halász. „Nagyon sajlnáltuk, úgy összeszoktak mán Károly bácsival, mög mink is jóízűeket nevettünk a játékukon, nagyon eredetiek vótak. A temetésire kimöntünk, mink a bokrétások, ott vótak a faluvezetők is, nagy koszorút csináltattunk. Mivel némelyik föUépésön ű is mesélt, mondogattuk is : nem hazudozod mán el öreg, hogyan nyergelted mög a nagy halat, de kár érted." 53 1941-ben újabb súlyos veszteség érte ó'ket. Január elsején meghalt a nemrég vezetőnek válaszott Csóti Mihály igazgató-tanító. Különösen nagy részvét mellett temették el Szegeden, 54 amelyre természetesen a bokrétások is elmentek. De ott volt a falu vezetősége és a falu népéből is nagyon sokan. A bokrétások hatalmas, nemzeti színű szalagos koszorút készítettek, amelyre ráíratták: utolsó üdvözlettel a Tápai Bokréta. A gárdát ezután Csóti Mihály özvegye vette át. Ettől az időtől fogva mintha már nem lett volna meg az a családias összetartás és hangulat, mint annak előtte volt. Persze nem az új vezető miatt, még akkor sem, ha tudták, hogy Csótiné nem értett a vezetéshez. A Bokréta műsorát csak a próbákon látta, tagjait viszont ismerte. Mivel a tápai Bokréta életének már a hatodik esztendejében volt, nagyon vigyázni kellett az elmúlt időszak alatt megszerzett szép hírnévre. Hogy ez a hírnév megmaradjon, segítségre lett volna szüksége, aki szakmailag irányítja a gárdát. Közben Lele József berukkolt katonának. Az egymást követő halálesetek és a szakmai irányítás hiánya egy kicsit válaszút elé állította a gárdát. Egymást bátorították, hiszen tarsolyukban ott voltak a kiváló bemutatók, amelyek bármelyikével el tudtak menni meghívásos szereplésre. Mikor egy kicsit megnyugodtak, úgy döntöttek, hogy továbbra is bokrétások lesznek. A meghívókat rendre elfogadták. Nem nagy kedvvel, de a próbákat Zászlójukkal fölvonuló tápai bokrétások Budapesten (Népr. Múzeum filmarchívumából. Ltsz.: 119189.) 53 Lele Józsefné Lele Ilona közlése. 54 Meghalt Csóti Mihály. HSZ. 1941. II. 4. 213